Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
2. Elnöki megnyitó. Az akadémia tanévmegnyitó és tanévbeiktató ünnepén mondotta Gál yenó' felügyelő gondnok. Mélyen tisztelt közönség! Kedves akadémiai növendékek! Felügyelő gondnoktársam családja távolabbi körében beállott gyász folytán engem ért az a megtisztelő feladat, hogy teológiai akadémiánk tanévbeiktató és tanévmegnyitó ünnepélyét megnyissam. Az ünnepély dísze szenved, hogy egy szakszerű nyilatkozatot kell nélkülöznünk tisztelt barátom részéről, ki teológiai akadémiánk ügyeivel oly kiváló előszeretettel, meleg érdeklődéssel és hozzáértéssel foglalkozik Szintúgy látom mily örömérzettel adott volna hálát az isteni gondviselésnek azért, hogy megérnünk engedte teológiai intézetünknek teológiai akadémiává való kifejlesztését, miáltal lehetségessé vált papnövendékeinknek a korszinvonalon álló kiképezhetése, szép és nemes feladataik hivatásszerű, gyakorlására előkészítése. Lelkem egész melegével üdvözlöm ez intézményünket, mert jogosult reménységgel vagyok eltelve, hogy várakozásunknak sikerrel fog megfelelni. Többszörözött az örömöm, hogy az öldöklő harci zaj közepette, mely Európa kebelén oly vad szenvedélyei dúl, a szeretetnek, a humánizmusnak, a vallásosságnak és a krisztusi erényeknek terjesztésére hivatott, s az emberi lélek legnemesebb hivatásának megvalósításán munkáló intézetben ünnepelhetünk. Az akadémiai szervezet csak külső keret. Anak életet kölcsö nözni, abba lelket önteni önök vannak hivatva, tisztelt tanár urak. Feladatuk nem könnyű, egész odaadó munkásságukat igényli. Tanítványaikat lelkészekké kell képezni, kik az élet nemesebb javain munkálni képességgel és hivatottsággal bírnak, kik híveiket a bölcsőtől a koporsóig elkísérik, szenvedéseikben és örömeikben ősz-
