Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914
14 — Baáloknak áldoztak és bálványoknak füstöltek, pedig én vezettem kézen fogva, ölemben hordoztam, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket. (Hős. XI. 2.3.) Pere van Jahvehnak Judá- val és boszut áll Jákobon. Cselekedetei szerint fizet meg neki. (U. 0. XII. 3.) Ám a tízparancsolatba mégis bele van véve mindkét kiadásban : Én vagyok a te Jahveh Istened, ki téged kihoztalak stb. Ez a tétel és a következő három tetszett főképpen a protestánsoknak, akik bálványozásnak tartották a képek, szobrok és szentek tiszteletét és imádását. De különösen tetszett az unitáriusoknak, akik az első parancsolatban az Isten egységét találták kifejezve s a másik kettőben ugyanazt megerősítve. A tízparancsolatból csak a három első vonatkozik a vallásra, vagyis az istenhitre. Ezek annak a nagy harcnak a szüleményei, amelyet a próféták vívtak a nép ellen az idegen, a bálványistenek kedvelése miatt. Hatalmas nagy jelenség ! A biblia legszebb részét ennek köszönhetjük. Azok a szenvedélyes látók, akik érezték, hitték, hogy őket az Isten nevöken szólította, kezöken fogta és elhívta, hogy neki szószólói legyenek, azok megrendítő szenvedéllyel teljesítik feladatukat. Olyat, a milyet csak a magáról megfeledkező kötelességtudás, az Istennek való szolgálat szörnyű parancsa, amely behat a csontokba, be egészen a velőkig, csak az tud mívelni. Azt mondottuk, hogy.nem tudjuk semmiképpen fölfedezni az őskor Mózesét ezekben a parancsokban. Azt mondjuk, hogy minden igaz próféta Mózese volt Jahvehnek. Mindenik járt a hegyen, ahol találkozhatott istenével. A negyedik parancsolat: Megemlékezzél a szombat napról, hogy azt megszenteld, a szertartáshoz, a cultushoz tartozik. Nézetünk szerint sokkal későbbi, mint a Jahvehra vonatkozók. A szombat nap s a hetes szám kultusa csak a babiloni fogság után, tehát az ötödik százban emelkedett törvényerőre. A negyedik parancs tehát csak az ötödik százban keletkezett. Ezt a tételt igazolja az, hogy a szombat megszenteléséről csak olyan helyeken van szó, amelyek a fogság után írattak: Ex. 16. 23-30., 31. 12-27., 35. 1-3. N. 15. 32-6. A régebbi intézkedések főképpen a munkától való pihenésre vonatkoznak. Ezt vette alapul a teremtés leirója is, de ő is a meg-
