Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

I

ségéit és magasságait, a mi kis világunkat és ezekkel lehet leszállani az emberi lélek mélyéire, hogy sokszor a sárból keressük ki a gyémántot, májakor meg:, hogy a csillogó, fénylő felszín alatt megtaláljuk1 a veszedelmes hínárt, iá pusztulással fenyegető rothadást.

Igazat kell tehát adnom a nagy Channingnek, mikor ő a lelkcszi pályán csak kiváló testi, lelki é!s szellemi tulajdonságokkal megáldott egyéneket akar látni. S ha erre gondolok s az léletet és a lelkészi állás feladatait vizsgálom, nem szabad rósz héven venniük, hogy önökre tekintve, bizony az aggodalom tölt el, mert hiszen, nem mindnyájan ülik meg azt a mértéket, amelyet Channing felállít, midőn vannak önök között közepesek, sőt 'gyengék is. Vigasztal ásunk — és önöknek is remény az, - abban van, hogy nem éppen mindenütt állítható fel az a magas, — mondhatom ideális mérték, melyet Chan- nig állít fel és nem is mindenütt oly su'lvos a feladat, oly nagy a kivánalom, amint azt eszményileg1 magunk előtt látjuk. Aztán arra is ráemlékezünk, hogy. nem volt az idvezítőnek se minden tanítványa Iángész, törhetetlen jellem és csüggedetlen lelki erő; s mégis áldásos munkát tudtak végezni abban a körben, melyet Isten osztályrészükül kijelölt lés adott. Azl sem feledjük ell, hogy az* erős akarat gyengébb tehetségekkel is már sokszor aratott diadalmat ott, ahol —.valljuk meg őszintén bizony-bizony az egykor kitűnő erő és tehetség szekerével :a sárban rekedt.

Nem ésüggesztem hát önöket, ha pályájukra a szeretet. ia lelki vágy hozta. Sőt biztatom. De azt határozottan kijelentem, hogyha nem telkük, nem a pályaszeretet hozta ide Önöket, legjobban teszik, ha most visszalépnek s nem okoznak későbjb in aguknak és nekünk csalódást. Felteszem, hiszem (azonban, hogy mindnyájukat az a vágy hozta lés lelkesíti, hogy élni, munkálkodni akarnak' istein- országáért. az emberiségért. Felteszem, hogy nehéz pályájukra itt előkészíteni akarják maguklat s akkor aggodalmaim mellett is reménnyel nézek a jövendőbe, leg— 8 —