Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913
9 közelebbről pedig e már megkezdendő új tanévünkre. Mi, kiket egyházunk azzal bízott meg, igyekezni fogunk önöket munkájukban segíteni. Mi érezzük a felelősséget, melyei magunkra vállaltunk; tudjuk, hogy Isimnek, embereknek, egyházunknak', önmagunknak felelősek vagyunk önökért. Megfenni akarjuk, amit lehetünk; de önöknek kell első sorba,m és főképpen akarniuk. E tev kintétben egy pár dolgot kérek önöktől. Kérem pedig azt jó idején, tanévünk elején. i Igyekezzenek vizsgálni önmagukat, gondolataikat, lelki állapotukat, vágyódásaikat s minden irányú tehetségüket, hogy juthassanak önismeretre, mert másokat csak úgy ismerhetnek meg jól, ha ismerik önmagukat. Ezáltal magukat szerénnyé, alázatossá teszik, másoktól pedig nem fognak képtelenséget várni és önmaguk mulasztását, hibáját nem fogják másokra hárítani akarni, amikor az igazság szeretető, a tiszta világosság is fel fog gyűlni keblükben és járni fognak nem sötétségben tapogatódzva, hanem az isteni lélek világosságánál nagy bátorsággal és határozottan. A másik kérésem, hogy miueljék' önmagukat. Az ön- mivelés, minden tehetségünknek öntáplálása, a létezésnek és fejlődésnek fő forrása. A fa nem várja mindig az esőt, hanem a tápláláshoz, fejlődéshez szükséges nedvet hajszál gyökér szálaival a távoli talajból is magához szívja, önöknek is így kell lenniük. Ha mindent csak az intézettől vagy tanáraiktól várnak: csalódni fognak. Az intézet csak bevezeti önöket azokba az ismeretekbe, amelyeknek gyűjtésére nem elég egy hosszú élet, csak megmutathatja a helyes irányi és úlat, melyet követnünk kell, de már az ismeretek1 gyűjtése és szaporítása s az irány és út követése teljesen önöktől függ. Oly egyéni sajátság ez, amelyen önmagokon kivid csak Isten segíthet, de ember aligha. Tudom, egyik- másik jó étvággyal, nagy szomjúsággal várja a fehérített asztal mellé (ihletést s egész mohósággá'! óhajtja, hogy teljes kielégítést nyerjen; pár év alatt akarná megszerezni mindazt, amire egy egész élet nem elég és másoktól mindazt, amihez csuk nehéz, sőt keserves egyéni fáradtsággal,
