Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913
— 198 — azok fényiének mint a nap az ő atyjuknak országában - amit pedig mi erős Ilidet hiszünk — akkor a te idevonult szolgádnak, ia mi jó barátunknak gazdag jutalom van éltévé. Jöjj, oh jöjj, azért szent Isten a vallás vigasztalásával a mi támogatásunkra nagy bánatunkban, hogy olt, ahol értelmünk 'megáit, mert nem látunk vele egyebet, mint nagy homályt és szédítő mélységet: lássuk a te kijelentésed világánál 'kezednek lendítő erejét, jóságod és szeretőied emelő hatalmát, hogy értsük meg az "írás beszédét, »akiket szeret az Ur, azokat megdorgálja«. Jöjj, oh jöjj atyánk a te kijelentésed szavával s add értésünkre, hogy ha mindenek elhagynak minket, te soha el nem hagysz és boldogok, akik sírnak, mert azok megvigasztaitatnak. Szálljon a te vigasztalásodnak lelke különösein a sokszorosan sújtott, nemes szivü özvegyre. Adj neki lelki erőt ezen nem is remélt csapás elviselésére. Megszomorodott lelkét enyhítsd a hit balzsamával s azzal az édes biztatással, hogy kedves gyermekei boldogságával kárpótold mostani nagy veszteségét. Viselj gondot gyermekeire, hogy azok fejlődésében és boldogságában találjon vigasztalást. A testvérek, rokonok és jó barátok szivét emeld föl a hittel s tanítsd meg, hogy idvezült halottunk nemes fegyvereivel harcolják tovább az élet harcát. Ez intézetet s ebben a múzsák seregét vedd isteni oltalmadba s cselekedd, hogy kedves halottunk szelleme lengjen továbbra is közöttünk. Szenteld meg jó Isler e koporsót, mely egy jó és nemes lélek porsátorát zárja magában. Szenteld meg a sirt, ahová helyezni fogjuk, hogy az adjon csendes nyugalmat lakójának. Jó lelkét pedig részesítsd ama hitünk szerinti örök élei minden boldogságában. Ámen! Utó beszéd. Reszket szivünk arra a gondolatra, hogy utoljára látunk tégedet ez intézetben. Reszket szivünk arra a fájdalmas tudatra, hogy tőled örökre búcsúzunk. Csordultig telt szivünk érzelmeinek a kifejezésére nem találunk szavakat. De te sem voltál a nagy szavak embere. Azért szivünk és lelkünk mélységéből köszönjük nagy jóságodat és szeretőiednek pazarul osztogatott kincseit. Á főidnek kidőlt vándora s az örökkévalóságnak legújabb polgára — Isten veled. Ámen, *
