Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913
— 199 — Utam dr. Gál Kelemen igazgató a tanári kar é,s a kolozsvári tanári kör nevében a következő búcsúbeszédei mondotta: »A szeretet hosszútűrő, kegyes a szeretet, nem irigykedik a szeretet, nem cselekszik ál nőkul, nem Hivalkodik lel; nem keresi csak az ő maga hasznát, nem gerjed hamar haragra, nem gondol gonoszt. Mindeneket el fedez, mindeneket hiszen, mindeneket reményi, mindeneket eltűr. A szeretet soha el nem l'ogy; de a tanulásból való es- méret eltöröltetik«. A szeretetnek ez a." örökké fenséges zsolozsmája száll felém e koporsóból. És e himnusz hangjaira a le szeretettel teljes és szerele' árasztó életed emlékei rajzanak fel lelkemben, lágy negyed század örömeit, küzdelmeit és kétségeit együtt éltük ál. Együtt tettünk fogadalmat ez Alma Maternek. Csupán legelső éveid küzdelmeit és fáradalmait nem fogja be tekintetem. De amig em'ékejm visszanyúlnak a mull ködébe, mindenütt a te f,ár ad h átállt atatlanul munkás életednek, a le barátikig érző telkednek, a te soha el nem fogyó szeretekéinek nyomaival, hatásaival találkozom. (Nem fényesen megszerkeszteti elméletek hiszen a tanulásból váló esméret eltöröltetik nem tudományos rendszer (vezeteti léged nevelő munkádban, hanem az a szeretet, amely soha el nem fogy, amely átölel nagyol jós kicsinyt, érdemest és érdemtelent. És megindulsz azon (az úton eézáriná! fenségesebb didalmenel útja ez! amely csalhatatlanul mindenkinek a leikéhez^ mindenkinek a szive közepébe vezet. Nem félelemmel megleli gyermeki sziveken, nem megzavart gyermeki örömökön, nem elkeseredett szülők visszafojtott haragján keresztül vezet iez az út, hanem örömtől kipirult kacagó gyermekarenk, boldogan mosolygó emberek sorain ál. és megy ez az út amint a hónapok és évek égvre lelnek csendes és szelíd emelkedéssel nem társadalmi magaslatok felé, hanem arra az egyetlen önértékes magaslatra, abba az ideális életközösségbe, melynek egyetlen, mindenekei átölelő örök törvénye a szeretet. De ebben a nemes életmunkában bocsásd meg nekem őszinteségemet! megfeledkeztél magadról. Te, aki oly mélyen belepillantottál a mikroorganizmusok éleiébe, mint kevesen közülünk,(aki ismerted a természet takarékosságának elvét, aki a szerves s szervetlen világ vegyi elemi feleli oly fölényes biztonsággal uralkodtál, elfelejt elled számon venni saját .szervezeted munkabíró erejét s képessegét.
