Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

— 163 —

tenger annyira nyughatatlan volt, hogy a hajó nem tudott elindulni. Ezért elszéledtünk s csatangolt kiki, amerre kedve tartotta. Én egy barátommal nyakamba vettem a városi s Nápoly főutcájából egy sikátoron nekivágtam a város felett emelkedő Monte Calvariónak. Alig tértünk ki pár lépésnyire a főutcából, feneketlen piszok és rettenetes bűz fogadott. A meleg kiima következtében az üzletek félig az utcán vannak s csak úgy dűl belőlük az illat. Itt ételmaradékok, hagymaszár, salátakóró, egy-egy lerágott csont éktelenkedik, amott az utca közepén elképzelhető milyen környezetben — kecskéket, tehenekét fejnek. A házak előtt rongyos alakok lebzselnek s beszélgetnek, azaz ordítanak olyan sajátságos, éneklő hangon, amihez foghatót eddig nem hallottam. Itt egy fiatal ember udvarol szive választottjának s közben nyers salátát pofáz, csak úgy könyv nélkül, talán még meg sem mosva. A lejtőkben piszkos gyerekek hancuroznak, utálat minden rajtuk, hanem a szemük — az gyönyörű. Mintha csak villanycsillár tévedne szúrtos kalyibába. A nyíltabb utcákban lépten-nyomon elénk döcög egy-egy óriás kétkerekű, öszvértől vagy lótól vont teherkocsi, némelyik elé pláne egy öszvér, egy 'ó és egy ökör van fqgva. A közmondás jutott eszembe: »Nézd meg Nápolyi s meghalhatsz!« Igen, meghalhatsz a bűztől, az utálattól, az un- dorodástól. Hanem fönt a hegy plálóján, olt megint más világ1 van. Olt villanyos csilingel, rendezett, széles utca fogad, a kilátás pedig kárpótol azért a darab Ázsiáért, amin keresztül kellett ide följutnunk. Alattunk terül el félkörben a város, a tenger gyűrűzi körül, távolabb balra a Vezúv füstölgő kráterével. A vidék jó időben tündért szép lehet. Mi sajnos. Nápoly kék tengerét s szép azúr egét ezentúl is csak a Bedeekerekbőt fogjuk ismerni.

Másnap Tompéit néztük meg. Villanyos vitt ki oda s az út vagy 2 órát tartott. Igen meglepett mindnyájan-» kát a szokatlan vegeié,ció. A csőzni indult kukorica-táblák szomszédságában pálmaligetek, cilromerdők terülnek eh Néhol pláne már aratnak is. Pompeiről már sokai olvas-