Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

— 164 —

tünk, sorsáról eléggé tájékozva voltunk, elégszer láttuk írásban és képben: de a valóság mégis meglepett. Szi- vetfacsarő látvány ! Fgy csaknem teljesen ép város utcáival, tereivel, boltjaival, péküzleteivel, lakóházaival. Emilt a cubiculumban még1 ott fekszik az egész család, amint éjszaka váratlanul lepte meg! őket a vész; amott a házakon kétezer éves írás: a tulajdonos neve; minden épületben szép freskók, a Vettiusok házában még a családtagok arcképei is. Naookig el tudnánk bolyongani ez érdekes romok közt, de itt is hajt a »muszáj«. Mennünk kell, mert hazaindul ásunk' délutánra van tervezve. Délután 4 órakor vonatra ültünk s Aversa érintésével éjféltájt Foggiába érkeztünk, onnan állandóan a tenger partján haladva, reggelre visszajutottunk Anconába. Itt hajóra szálltunk, búcsúi intettünk Italiának, a múltnak. Mert ez a szép ország — úgy érezzük — mindenestől fogva a múlté. Népe elcsenevészedelt, degenerált. S most, amikor életerős polgárok alkotta államok is mintha recsegnének, hihetünk-e egy kiélt, szerepét lejátszott nép jövendőjében ?

Visszajőve! a tengeren, egy kis »Sirocco utórezgéshez« volt szerencsénk, aminek következtében egynémelyek diákunk áldozott is Neptunusnak. Egyebekben minden baj nélkül tettük meg ezúttal nappal a szép tengeri utat. Fiúméba érkeztünk után még estig volt annyi időnk, hogy a Tersaltot megmászball.uk s gyönyörködhettünk a négyről elénk nyíló remek kilátásban, na meg bekalandozván a városi, egybevethettük az egyetlen magyar kikötőt az eddig látott olasz városokkal. S ez az egybevetés — büszkeséggel mondhatjuk nem vált Fiume hátrányára. Másnap átrándultunk Abbáziába. A remek kuliura, a buja növényzet még a látottak után is meglepett. A tengeri fürdőben felüdülve, indultunk délben vissza a szegény, a szép Magyarország felé.

Markos Albert.

Az alábbiakban közöljük a kirándulás finaciális adatait tájékozásul azok számára, akik olaszországi kirándulást akarnak rendezni középiskolai tanulókkal.