Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913
A történelem Jézusa * irta: Gálfi Lőrinc. A nagy latin költő mondása, hogjy az idők változnak és mi is megváltozunk azokban, nemcsak abban az ér leiemben igaz, hogy az egymás után következő évek folytonos változásokat hoznak a történelem színpadjára, ameay- nyiben az egyik nemzedék arról eltűnik és a másik megjelenik éppen úgy, amint ez intézetünk életében is történik. Hanem különösen igaz e mondás a változó nemzedékek lelki életére, szokásaira, Ízlésére, gondolkozására, igényeire és törekvéseire vonatkozóan. Ennek a változásnak örök Folyamata alól, mint lelki szükséglet, természetesen a vallásos gondolkozás és hitbeli meggyőződés sem lehet kivétel. És minél inkább óhajtanak az egyházak örökre érvényes hitelveket megállapítani, a történelem és az élet az egyházaknak minden ilyen törekvését an;nál inkább kérésziül húzza. Amikor a keresztény egyházban kilakult az a fontos elv, hogy csak azok lehetnek az egyház dogmái, amiket mindenütt, mindenkor és mindenki — som- per, übique et ab omnibus — hitt, akkor állott elő a legnagyobb íszakadás, amely az egy akol és egy pásztor eszméjét I>eláthatlan időre lehetetlenné tette. S az egyesülésre ma még sokkal kevesebb kilátás van, mint volt valaha. A húszadik század vallási gondolkozása előtt alig van olyan vallástétel, amely körül a keresztény világ osztatlanul sorakoznék. Ehelyett inkábjb azt találjuk, hogy a # A teológiai intézet megnyitó ünnepélyén felolvasott értekezés.
