Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912
ilyen ünnepekre, az ilyen pillanatokra nekünk van szükségünk, akik letörve a mindennapi munka lelkesedést kiölő, szárnyat fárasztó küzdelmeitől, el-elfeledkezünk az élet eszményi értekeiről; nekünk, kiknek lelke a hat nap terhe után áhítozik az élet e virágvasárnapjaira; nekünk, hogy fürödjék meg lelkünk az emlékezés szárnyán, a viharos múlt e felfrissítő levegőjében. Hogy az ő szellemük lengjen körül minket e falak között. Az ő lelkűk ihlesse ajkainkat, mikor a tudás forrásából meriteni összegyűlünk. A rájuk való emlékezés itassa át lelkünket, mikor kelünk, mikor fekszünk. Hogy élvezzük az ő biztató, bátorító jelenlétüket lennt az előcsarnokban, fennt a lépcsőházban, itt benn a teremben, mindenütt ez iskolában, mikor bíztatóan szólnak hozzánk: ne félj kicsiny sereg! Kedves ifjúság! Nézzetek körül e teremben, lenn a csarnokban. Nem ezek a képek, nem ezek a szobrok tartják fenn neveik és tetteik emlékezetét; hanem fenntartjátok ti, fenn ez az iskola, amott az Isten háza. Mert ti tudjátok, hogy ők emelték fel romjaiból templomunkat, hogy szólaljanak meg benne újra az elnémult harangok, hogy zendüljön meg benne újra a hívők ajkain a hozsánna, hogy hirdettessék benne újra az egyetlen egy istennek szeretete, jósága és gondviselése. Ti tudjátok, hogy ők vetették meg alapját ennek az iskolának, hogy tanuljátok meg benne: az istent imádni, a hazát szeretni, az igazért, szépért és jóért lelkesülni; a közért élni, munkálni, ha kell, szenvedni, tűrni és — meghalni. Azért első kötelességetek legyen megmutatni, hogy méltók vagytok arra az áldozatra, melyet ők érettetek hoztak. Legyetek rajta, hogy erős akarattal és fáradhatatlan szorgalommal siettek a czélhoz, melynek útjairól ők gördítették el az akadályokat. S ha majd kiléptek az életbe, emlékezzetek meg, hogy gondatlan ifjú - ságtok aranyos napjait e falak között töltöttétek; ne feledjétek el, hogy társadalmi állástokat az itt szerzett ismereteknek köszönhetitek, s ha módotok, tehetségetek lesz, gondoljatok arra, hogy magatok iránt való kötelességtek ezt visszafizetni, mert Kölcsey szerint »a meg nem hálált örökségen átok fekszik, melyet csak hosszú megbánás törülhet el «
