Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912
3. Brassai Sámuel emlékezete a középiskolában. * Dr. 0oros György. Az unitárius kollégium ifjúsága a XVlll-ik száz elejétől a XlX-ik kezdetéig, pár hijján száz esztendeig, hajléktalanul bolyongott szerte a hazában, hogy maguknak kenyeret, tanítóiknak fizetést gyűjtsenek. 1806-tól kezdve terjedelmes és korához mérten díszes épület homlokáról olvassák a járókelők: Musis et virtutibus. A múzsák immár harminc éve vannak a falak között, de az erények csak olykoron járnak látogatóba. Panaszol a város, kardját csörteti a városon levő nagyszámú katonaság, mert a diákság ahelyett, hogy tanulna, megtámadja a főtéri helyőrséget, és még az is megesik, hogy legyőzi a legénységet s jelentéstételre kényszeríti a parancsnokságot. A tanári kar, az egyház képviselő és főtanácsa esztendőkön át vesződik a féktelenkedő diákság miatt. A törvény büntető szigora keveset használ. Új törvényt akarnak alkotni, de évek telnek bele, s akkor már egészen más szellő jár. A romlott erkölcsök miatt zúgolódik a sértett fél, reményt veszítve kapkod segítségért a felelős vezetőség. Csak a távolból szemlélő veszi észre, hogy ezek a kitörések egy nagy szellemáramlat apró tünetei. Ma már látjuk, hogy az ifjúság a maga kis körében ugyanazt miveli, amit a nemzet a Kárpátok és az Adria határai között. Tudjuk, hogy a féktelen, rossz erkölcsű ifjúságért a kis Kölcseyk, Wesselényik felelősek. Az ifjak is megalkották a maguk országgyűlését: önképző társaságukat. Elhangzottak ott is * Befejezéshez közeledő életrajz egy fejezete,
