Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1912
f fesszorságra felszólítják. Valóban örvendhet statusunk — írja Nagy Lázár gondnok Dániel Elek főgondnoknak — hogy egy ily embere van, ki oly szép és széles tudománnyal bír, még pedig mindenbe az időszerinti előhaladás szerint behatva, több nyelveket, u. m. görögöt, deákot teljesen és classice — angolt, németet, franciát igen jól — tud, ki általános becsülésben és tiszteletben van. s mindemellett is közönségesen ösmeretes azon előadási könnyűsége, mely által a legbajosabb tárgyakat is értelmesen, s akárkinek megfogásához képest gyönyörködtetve tudja előadni“. A tanári kar megnyugtatja az aggódó gondnokot, hogy a következő tanévre már be vannak rendezkedve, de valóban azt fejezték ki ezzel a válasszal, hogy nem vágynak a szóba hozot) új emberre, mert a ki tarka ruhában jár, pantalont, bajuszai és szakáit visel, nem való az iskolába, az ifjúság vezetésére. Amúgy is Brassai rebellis ember hírében áll. Nyomtatásban is megjelent róla az a kegyetlen vád, hogy a francia forradalommal rokonszenvez. Mind hiába a nagy félelem és a sok önvédelmi vád! Az 1837. évi téli főtanács közeledésével megszólalnak a marosvásárhelyi táblánál levő tekintélyes férfiak és éppen mint elébb Nagy Lázár, ők is követelik, hogy Brassai Sámuelt nyerje meg az egyház tanárnak. Kolozsvárt a virágzó Kaszinó tagjainak Brassai kedvelt emberök, mert már négy éve kitűnő sikerrel szerkeszti lapjukat: a Vasárnapi Újságot. Könyvek, tudományos értekezések, diadalmas polémiák hirdetik nagy tudását. Bölöni Farkas Sándor vezetésével az ifjabb nemzedék kibontja a zászlót, s kiadja a jelszót, hogy le kell győzni az ósdi aulikusokat, mert Brassai nagy nyeresége lesz az egész statusnak. Sem az elhalasztó indítvánnyal sem a rebellist hirdető jelszavakkal nem lehetett boldogulni. Brassai az Egyházi Főtanács febr. 5-én egyhangúlag megválasztotta a történelem és statisztika tanárává. Báró Wesselényi Miklós s a kaszinó tagjai nyugtalanul várták a választás eredményét s midőn meghallották a hírt, lelkesen üdvözölték az egyházat a nagy szerencséért, melyet biztosítottak maguknak. A tanuló ifjúság valósággal lázba jött, s eddigi hibáit azzal tetézte, hogy titokban fáklyákat szerzett, az iskolából eltűnt, föl— 9 — /
