Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
— 40 — adott, bizalmat ébresztett, megismertette az emberben rejlő erőt; akaratot, önérzetet, elhatározást szült, szóval nagy erényeknek lett forrásává. A haladás szelleme a nomád életet rendes társaséletté változtatta, a családfői papság helyett papi hivatalt létesített, államot szervezett, királyságot alkotott; bálványisteneket lerombolt, egy Istenhez vezetett, füstölgő és véres áldozatokat eltörölt s hajié - kot emelt a kézzel csinált, házakban nem lakó Istennek; majd prófétákat adott Izraelnek és egy Úr Jézust az emberiségnek, hogy legyen általa egy atyánk, kit lélekben és igazságban kell imádni, nem ez vagy ama helyen, hanem mindenütt és mindenben. A haladás szelleme egy Úr Jézust adott, ki által szeretet, testvériség eszméje költözött e földre, hogy legyen az embernek állandó munkája, mig valóvá válik mindenütt az eszme, míg tökéletes lesz mindenki, mint a ti menyei atyátok tökéletes. A haladás szellemének rendkívül sokat köszön az emberiség. Tökéletesedés csak az előhaiadásban van s Isten ellen tusakodik az, a ki ennek útját állani igyekszik. Pedig, hogy valamely erő az emberek nagy részét mindig az ellen ösztönzi, hajtja: az bizonyos. A történelem és mindennapi élet számos példát mutat erre. De mert a haladás szellemét Isten keze vezeti, bárha utjából azt ideig- óráig kitéríteni, abban feltartóztatni sikerül is, örökre meggátolni, megsemmisíteni nem lehet. Hiszen Isten örökké erősebb, mint az ember és az embert, az ő gyermekét, célja, hivatása: a tökéletességféle vérfürdők és máglya lángok között is mindig tovább vezeti. Vizsgáljuk csak kissé e szempontból az egyháztörténelmet. Jézus eszméit a farizeusok dühe, a kereszténységet a római császárok kegyetlensége meg nem semmisíthette. A kereszténységre az emberi mívelődésnek s egyben a monarchikus államok kialakulásának is nagy szüksége volt. S bármily küzdelmek árán, de megfelelt e hivatásának. Az egyháznak jó ideig nagy vagyonra volt szüksége, hogy célját megvalósíthassa és hatalmas, erős pápákra; de a haladás szelleme a megváltozott eszméknek megfelelően mindig megváltoztatta eszközeit is. A régieket eldobta s újat szerzett, amint azt az eszme, a cél kívánta A pápai hatalom a 13-ik százév elején elértetetőpontját; azt a magaslatot, melyen túl az emberi és isteni bámulatos türelemnek megsértése nélkül nem emelkedhetett. S Franciaország — a pápa-
