Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
Dr. Varga Béla és Sándor János tanárok beiktatása. Imádság. Mondotta: Vári Albert vallástanár. örök Jóság! Egyedül imádandó igaz Isten! Az öröm és hála érzete dagasztja keblünket e pillanatban, midőn ünnepélyünket a te nevedben megkezdjük. Az öröm érzésével van telve lelkünk; mert iskolánk életében a fejlődés és haladás egy újabb bizonyítékát szemlélhetjük. Azt látjuk, hogy az ősöktől reánk maradt szent örökség lassú sorvadással nem emészti önmagát, hanem erőteljes Len- diiléssel igyekszik beilleszkedni az új kor áltat teremtett újabb helyzetbe, hogy legyen messze világitó szövőinek és erőteljes tényező az élet nagy versenyében. A milyen érzésekkel kiséri az édes anya gyermekének győzelmi útjait és fogadja kivívott sikereit: olyan a mi örömünk is most, amidőn újabb munkatársakat fogadhatunk sorainkba, kik velünk együtt el vannak határozva építeni a te országodat s igy megizmosodott reménységgel folytathatjuk jövendő küzdelmeinket. Örömünknél csak hálánk lehet nagyobb és mélyebb irántad óh mindeneket bölcsen igazgató szent felség. Hiszen te nekünk minden időben hajlékunk voltál. Hajlékunk voltál akkor, a mikor nagy önfeláldozással és kétségbeejtő önmegtagadással kellett küzdenünk a létért; a midőn az irigység, féltékenység, a szükkeblüség és a tudatlanság minden oldalon hálót vetett ellenünk; amidőn érzéseinket visszafojtanunk, gondolatainkat eltitkolnunk 1*
