Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
— 27 — a «gyönyör fontos nevelő eszköz» és a «művészeteknek közéleti fontossága épen nevelő erejükben rejlik».* Az ének és zené ezen hatásának kétféle oka van: fiziológiai és pszhológiai. A nagy természettudós, Darwin, mondta egyszer, «hogy ha újrakezdhetné az életét, sok mindent máskép csinálna, mint azelőtt És e sok minden közt legjelentősebb az volna, hogy minden héten legalább egyszer költeményt olvasna és zenét hallgatna, mert valószínű, hogy abban aZ esetben agyának egyes részei, melyek amúgy sorvadtak, a többivel együtt épek, tevékenyek maradnának»,** ez pedig a vérkeringéssel van kapcsolatban. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy a kis gyerekek, akik még járni sem tudnak, a tánczenére ritmikus mozdulatokat végeznék. Tehát a zene a hallószerveü keresztül a centrumra hat és a vérkeringésben olyan mozgást idéz elő, mely a zene ritmusának felel meg. Ez a mozgás magyarázza meg a zene fiziológiai hatását. A fiziológiai hatás természetes következménye a lelki hatás, hiszen ha a zene ritmikus mozgásba hozza vérünket, úgy szívünk verése gondolatvilágunkra befolyást gyakorol s fantáziánkat öntudatlanul is működésbe hozza. Innen van az, hogy valamely dallam hallatára képzeletünkben képek, események vonulnak el szemeink előtt, melyeket egész tisztán látunk; természetesen ezek a képék kedélyvilágunkra is befolynak. Aristoxenos szerint «a rhythmus és dallam kifejező természete szerint a haraghoz, szelídséghez, bátorsághoz, meggondóltsághoz s hasonló erkölcsi jellemű lelki tulajdonsághoz és indulathoz igen közel áll. Innen van, hogy bizonyos dalok hallatára lelki hangulatunk változik, c*** «A zene» tehát — Kant szavaival élve — «az érzetek változásaival gyönyörködtet».**** A test érzeteitől azonban az esztétikai ideákhoz jutunk s így kelti föl bennünk a legnemesebb érzést, az esztétikai gyönyört, amely a kö* Jánosi B. i. m. I. 217. 1. ** Nádai P. Könyv a gyermekről. II. 74. 1. *** Jánosi B. i. m. I. 246. 1. **** Jánosi B. i. m. II. 180. 1.
