Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
— 18 — séges. S itt van az a fundamentális ugrópont, melyből az intuicionizmus összes hibái érthetőbbé válnak, mert kérdés, hogy az intuíció, mint ismerő képesség, Bergson fogalmazásában, kényszeríthet-e bennünket ezen álláspont megváltoztatására? Nem; nem pedig azért, mert az intuíció nem külön tehetség. A léleknek minden ilyen tehetségekre való bontása holt absztrakció s a szellem életének megértésére semmi különösebb magyarázatot nem nyújt. — Az intuíció egy fogalom, — egy momentum a dolgok jelentésének megértésében; tisztalátás: ein Blick des Geistes — mint Uphues nevezi, melynek közvetlenségét tudjuk ugyan állítani, de minden további magyarázat nélkül. Értelme pedig a következő : Maga az öntudatos emberi szellem sokféle jelentésnek condenzált egysége. Az öntudatban és az öntudat alatt az ismerő és jelentő tényezők változatos fajai vannak s a szellem a külső tárgyakat, a tapasztalat adatait, ezek segítségével megérti vagyis magával azonosítja azáltal, hogy utánképezi. Amit ezen nem tudatosan bennünk rejlő specifikus erők segítségével utánképezni nem tudunk, azt el sem gondolhatjuk. Midőn tehát valamit megismerünk s a bennünk levő jelentő ösztön erejével felfogunk, nem teszünk egyebet, mint szellemünk életének egyik sajátságát tudatossá teSzük. Öntudatos szellemünk tehát gazdagabbá lett egy alkatrésszel, az Én megbővült egy imerettel. Az adott ismereti tárgy arra- való volt, hogy énünk egy szunyadozó részletét öntudatossá tegye s ennyiben minden megismerés szellemühk fejlődésének, evolúciójának egy lépése. Evolúció, de nem «creatrice» Bergson értelmében, mert voltaképen semmi újat létre nem hoztunk, csak a külső behatás következtében újra alkottuk a már meglévőt. Ha «creatrice» (teremtő) volna, azt jelentené, hogy tökéletesen újat alkottunk, hogy a megismerés folytán új erőt és tartalmat helyeztünk az alany valóságába — ez pedig logikai lehetetlenség, mert a valóság gyarapodása a dialektika alaptételével ellenkezik.* Evolutioról tehát lehet * L. Böhm: A megértés, mint a megiemerés középponti mozzanata (Akad. székfoglaló) 29. 1.
