Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
Í5 — íealité), ellenben a philoSophia feladata megragadni az uni- versumot, folyamatában, életárjában (La philosophie serait Tart de saisir, de comprendre Tunivers dans són cours, dans són élan vitai.)* Az ész szegényes eszköz a világfolyamat megértésére, az intelligencia csak arra szolgál, hogy a megélhetésre eszközöket készít s azokat használni tudja, csak praktikus tehetség, melynek figyelme a materiális valóság kizsákmányolására van irányítva. Egy intelligens lény azonban evvel nem elégedhetik meg, kell lennie benne valaminek, ami őt arra készteti, hogy kilépjen önmagából. Vannak ugyanis dolgok, amire nem az ész, hanem csak az ösztön utján juthat el az ember. Ez az ösztön ősi tulajdonság embernél, állatnál egyaránt s benne rejlik bizonyos tulajdonság, melynél fogva a megismerendő iránt szimpathiával viseltetünk. Az ösztön ismeretkörünk kisugárzása a távolba s úgy viszonylik az észhez, mint a látás az érzéshez (E. C. 183.) Ezt nevezi Bergson Sympathie divinatrice-nek. Ez azonban magában még nem elegendő arra, hogy megértse a valóságot s az élet nagy kérdéseiben eligazítson, erre csak az intuitio segit, mely voltaképpen nem egyébb, mint az érdeknélkülivé lett ösztön (l’instinct devenu désinteressé), mely az akarat enthu- siasmusáva! képessé teszi az embert, hogy kilépve önmagából delejes szimpathiával ragadja meg az absolutumot s végtelen hatalmával ölelje át a nagy mindenséget. Kétségtelen, hogy maga az intuíció akcióba lépésére az első impulzust az intelligentiától kapja (la premiere se- consse), de ezen messze túl megy. Túl megy pedig az akarat hatalmával, túl megy az időn az örök tartamba (durée), az időtlenségbe, mert az akarat, ez a biológiai a priori, parancsoló erővel hajtja a szellemet fejlődésének egy magasabb fokára, mely az észösztön korszaka leend, mely ismeretlen pályákat fog megnyitni előttünk. Az intuíció tehát Bergson hite szerint lehetségessé tette a pozitív metafi* Bergson beszédjéből, melyet a bolognai nemzetközi filozófiai kongresszuson tariott. L. Zeitschrift für Philosophie. Band 145. Heft 1. 53 1.
