Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911

Vili. Ifjúsági egyesületek és alapok.

1. A Kriza-Önképzőkör 1911 — 12. évi működése

(Elnöki beszámoló.)

Egy feledhetetlen októberutói napon, amikor az ősz ijedten bujkált még a fakó, bronzszínű levelek mögött, levett kalappal, lelkem teljes meghatottságával állottam egy rég behantolt sir mellett. A múlt árnyékai suhantak el mögöttem s lelkemben fölgyújtották az erős akarat, a lankadatlan munka utáni vágy szilaj lobogásu lángját. Hosszú, küzdelem- teljes hónapok peregtek le azóta. S ma, amikor egy elmúlt év határánál állok, szorongó szívvel, kétkedve nyújtom át önöknek azt a szerény termést, amit egy munkás esztendő alatt dédelgető szeretettel, egyetértő bizalommal hordtam össze. Nem krőzusi kincsek, nem is lángelme forrongó, szikrázó műhelyének nagyszerű produktumai, hanem a nagy tradíciókat hódoló tiszteletben tartó utódok igaz, őszinte szívből kisugárzott melegével körüllehelt alkotásai, lgv május felé, amikor az ember közelebb van magamagához, talán könnyebb elmondani egyet-mást, ami fölment bennünket min den mentegetőzéstől, minden következmény igazolásától. A munka, ha subjektiv szempontból tekintjük, mindig becsülendő, még ha a szürkeség, a zománctalanság köpenyét is viseli magán-. Súlyos és vállatroskasztó hivatás tehát dicsérni a munkát akkor, ha még' inkább csak passzió, ha fegyelmezett, egyirányú erőket nem állít sorompóba, ha féktelen és a maga értékét túlbecsülő. Mégis az a kis munkásság, amelyet a mi kis autonomikus körünk keretében kifejtettünk, — legyen szabad ezt minden mellékszempont és mellveregetés nélkül megállapítani, — komoly és határozott volt. Komoly volt, mert eredményt hozott és határo-