Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
— 154 — zott, mert eljövendő idők szolgálatába szegődött. A fölol'- vasások és eszmecserék során föl-fölvillanó gondolatok ösz- szemérkőztették erőnket és mi boldogok voltunk, ha bármelyikünket pálma illette. Azok, akik az önképzőkörök megsemmisítésének szellemtelen munkájához fogtak, vájjon gondoltak-e arra, hogy a komoly, munkás életre való első előkészítő fórum az, hol a nemes verseny hevében edződnek' harcképessé a zsenge ifjúi lelkek? Hajdan, fergeteget zúdító ifjúi titánok gyújtottak őrtüzeket ezekben a körökben, nekünk a késő idők, késői utódainak, csak a parazsat kell élesztenünk, de ne feledjük, ez sokkal nehezebb, sokkal kötelezőbb hivatás. Kétszeresen nehéz és kétszeresen súlyom ez a hivatás ott, ahol a transsylvanismus nagyszerű szellemének kell áthevítenie minden öntudatot. Bástyái voltunk hajdan az alkotmánynak, a csorbíthatatlan, a szent magyar vérref megpecsételt nemzetiességnek, hadd legyünk bástyái ezentúl a megváltó gondolatoknak gyönyörű formát adó honi nyelvnek. Utolsó ténykedésem talán nem lenne harmonikus e körben mindig tapasztalt nemzeti szellemmel, ha most, mikor köszönettel és hálával ajkamon mondok búcsút, nem kérnélek titeket, eddigi menkatársaimat, kik itt maradtok őrizni ezután is a szent hagyományokat, hogy ne hagyjátok a zászlót, amely évtizedek borongós homályán bár, de mo- csoktalan tisztasággal tündöklőit keresztül. S mielőtt hozzáfognék körünk munkásságának érdemleges méltatásához, a köszönet igaz hangján kell megemlékezem Pálfi Márton tanár úrról, aki szives volt az ifjúság iránti ragaszkodásának körünk minden lépésében mint védnök tanujelét adni. Egyszersmind kérem a jövő nemzedék nevében is, ne vonja meg tőle osztatlan érdeklődését. Most a búcsú pillanatában egy percre visszasiklik lelkem régi homályos ablakú házak elé. Fölkeres titeket, kik hajdan nagy szellemetekkel világot gyújtottatok szövevényes, sötét ösvényeken. Hozzátok szólok e percben, térdet hajtó alázatossággaal. Ha egyszer majd pusztító orkán söpri végig a gyönge epigon lelkeket, támadjatok föl kriptanyo- szolyáitokból s oszlassátok el a vihart. E zászlóhajtás a múlté legyen!
