Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
—■ 14 — Mi-tehát a megismerés tárgya? Kell lennie valahol egy magasabb világtervnek, melyből a dolgok kifejlődtek, ezt kell felfognunk, ezt kell megértenünk. S ez a felfogás elvezet bennünket a kérdés mélyére. Ismeretünk tárgya az élet mélységében, a világegyetem ősalapjában, az absolutumban van. Ez az absolutum maga élet és változás, egy nagy folyamat, mely teremtő, alkotó erejével az anyagba lelket önt, melyből folyton újabb és gazdagabb alakzatok válnak ki. Mi magunk is hullámok vagyunk ebben a dagadó áradatban, de noha mi a feltörekvő, ujjáteremtő fejlődésnek legelején állunk s bennünk az alkotó erő teremtő képességének legnagyobb fokát érte el, mi sem vagyunk megálló pontok, fölöttünk is elcsap a világfolyamat kimeríthetetlen életárja, mert nincs megállás sehol, a dolgok folytonos és örökös változásában. Az alkotó teremtés (la création qui se fait) és a már létező teremtmény között (la création qui se faite) épp oly különbség van, mint a meglevő költemény és az alkotás tüzé- ben izzó költő között. Nekünk pedig nem a kész alkotást kell tanulmányoznunk, hanem magának a teremtő erőnek őseredetét, az életteljes inspirációt, ezt a mysteriosus nescio, quid divinumot. A hideg értelem (la froide raison) alkotása me- gett a mester lelkesedésének ősforrására kell fordítanunk tekintetünket. Be kell hatolnunk magába az ősfolyamatba, mely a világot áthatja s nem szabad fogalmakkal feltartóztatnunk azt a nagy, örökös törekvést (un seul grand effort), nem szabad az élettől áthatott gondolatot formába szorítani; a szó megöli az ideát: la lettre tue l’esprit. Ezen szimbólum nélküli, örök változónak kell tehát a metafizikai megismerés tárgyává lennie. Kérdés most, hogy mi módon ismerhetjük, hogyan közelíthetjük meg. Erre csak az intuíció soha ki nem fáradó szárnyai tesznek képessé, mert az intuíció az önmagát megragadó valóságos, közvetlen élet (la vie qui se pergőit elle-méme, la vie réelle et immediate). Az intuíciónak kell átfognia az egész ismereti világ csodás gazdagságát s minden filozófiának középpontjában áll. A tudomány csal, sematisál s széttördeli a lényeget (brise la
