Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
— 12 szonnal járt az emberiségre nézve. Lelkesedve kiált fel James, hogy aki hiszi az absolutumot s hisz annak jóságában, az bátran szállhat szembe minden ellenkező meggyőződéssel. Maga azonban, mint privát ember, szerényen megjegyzi, hogy ő az abszolutumot nem hiszi, mert ez a fogalom szoros összefüggésben áll a logikával, ő pedig ennek ellensége. Azért megengedi magának azt a morális szabadságot, hogy ezt a fogalmat mással pótolja. Kétszeresen érdekes ez a nyilatkozat akkor, ha meggondoljuk, hogy James korunk egyik legnagyobb val- láspszichologusa. íme a pragmatizmus. Azt hiszem, könnyen észrevehető, hogy régi ösmerőssel van dolgunk. Utilitárizmusnak nevezik ezen nagy garral föllépő új irányzatot, melyben James teljes mértékben John Stuart Mill tanítványának mutatkozik, ki maga is Benthamtól vette át az utilizmust, mint elvet. Ez azonban mind nem elég. A modern életfilozófiának tudományos, metafizikai megalapozást kell nyernie, hogy lét- jogosultságát bebizonyítsa, mert a pragmatikus megismerésnél van magasabb álláspont s a filozófiának metafizikává kell lennie, hogy az életet a maga egészében megragadhassa, éppen ebben kell különböznie a többi tudományoktól, mint a kultúra produktumaitól, melyek e szerint mint ellenséges, gátló tényezők tűnnek fel az élet valódi lényegének és becsének megértésében. A metafizika beláthatatlan magaslatára kell emelkednünk, hogy megélhessük a valóságot s az értelemnek az akarat hatalma által ki kell lépnie önmagából, [Bergson E. C.* 211.] hogy azt megtehesse. S itt az élet legmélyebb megértésénél el fognak tűnni a tudomány által felállított korlátok s az intuícióra támaszkodva nem fogunk félve tapogatózni a világban, hanem belépünk a világ nagy áradatába, megragadjuk az élet lényegét s ebből felfogjuk saját individuális életünk értelmét azáltal, hogy eggyé leszünk a nagy életfolyamattal. Ezen nagy probléma megfejtésére vállalkozott Bergson Henrik, a javakorában levő francia filozófus, korunknak, * Évolution créatrice.
