Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911

— 11

mét tartja szem előtt; a német „Handlung“-nak fordítja, minthogy azonban magyarul ez kereskedést is jelent, jónak látom a német kifejezést mellőzni, holott igen jó világot vet az egész álláspontra.

Mert kissé különös ez az egész módszer; nem nyújt semmi táplálékot s mégis azt akarja, hogy jóllakva távozzunk asztalától. Plato, Locke, Spinoza, Hegel csak arra példák a pragmatismus szerint, hogy belássuk, miként tévesztik el némely emberek a célt szem elől. S absurdum volna azt gondolnunk, hogy a világszemlélés általuk adott alakja valóban igaz. Az az igaz filozófia, mely a normális emberekre legnagyobb benyomást gyakorol. Ez pedig csak pragmatista módszer útján létesülhet. Ha keressük, miben áll lényege, csodálatos szövevényre bukkanunk.

A pragmatismus főelve, hogy semmi sem tény, ami nem az emberi tapasztalás tárgya és viszont minden, ami a tapasztalás alá eshetik, valóság. Ez a radikális empirizmus. Jól megfontolandó azonban, hogy a pragmatizmusnak ezen empirikus árnyalata miatt sincs a materiálizmushoz semmi köze. Mert neki nincs kifogása az abstrakciók ellen sem, ha azok a tények rengetegében való tévelygéseinkben jó útmutatóul szolgálnak s igy esze ágában sincs, hogy a theologia ellen lázadjon.* Ha a theologia értékkel bír a praktikus életben, akkor hadd maradjon meg. Így egyesíti csodás módon a pragmatizmus a tudományt a vallással.

Az igazság fogalmával szintén hasonló módon bánik el. Igazság itt annyi, mint «Arbeitswert». Ha valamely gondolat hat, az igaz és annak kell elismerni, mert arra nézve, aki azt elhiszi, jót teszen. A dolgokat igaznak tartjuk azért, mert jók és hasznosak, az életet előmozdítják. Az igazság a jónak egy faja, mely a személyes meggyőződést valószínű okok alapján támogatja.

S a pragmatizmus vallásos is, elfogadja az absolutumot, hiszen ezen gondolat a történelem tanúsága szerint sok ha* W. James: Pragmatismus. 46.1 (Jerusalem fordítása.) Philosophisch - sociologísche Bücherei. I. B.