Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1910
9 fejlesztette felfogását és pontos mathematikai fogalmazásban építette fel. A Faraday és Maxwell gondolatmenete nagyjában a következő volt: A térben levő elektromos töltésű test olyan állapotba hozza a testet körülvevő teret, hogy ha ebbe a térbe egy másik elektromos töltésű testet teszünk, akkor ez utóbbira egy, a Coulomb-féle törvény szerint ható erő hat. Az ilyen állapotú teret elektromos térnek nevezzük. Képzeljük el a következőképpen: Legyen A egy pozitív elektromos töltésű test, ha a térben levő más elektromos töltésű testek végtelen távoliak, akkor a hatóerők iránya megegyezik egy olyan gömb sugarainak irányával, melynek középpontját a test képezi. Azokat a vonalakat, melyeknek irányában az erő hat, erővonalaknak nevezzük. Ezeknek tulajdonságai: 1. Mindig pozitív elektr. töltésű részecskékből indulnak a negativ töltésű részecskébe, 2. Megrövidülni törekszenek és a hosszúságukra merőleges irányú feszítő erőt gyakorolnak egymásra. A megrövidülésre való törekvéssel magyarázható az ellentétes elektromos töltések vonzása és a tranzverzális taszításból az egyenlő töltések taszítása. Legyen A és B két közömbös töltésű test. Kapcsoljuk A-t egy induktor pozitív sarkához, B-t a negativ sarkhoz. Akkor A-ban pozitív elektromos töltés lévén, innen erővonalak indúlnak ki, melyek a negativ töltésű B-ben végződnek. A és B között az erővonalak egész rendszere fejlődik ki, mely fokozatosan betölti az egész tért. Ha most az A és B-ben levő töltések egyesülnek, akkor az erővonalrendszer megszűnik. Ezután az A és B testnek ellentétes töltést adva, az erővonalaknak ugyanolyan rendszere fejlődik ki, mint előbb, de ellentétes irányban. Tehát most a tér egy bizonyos pontjában ugyanakkora erő hat, mint előbb, de ellentétes irányban. Ha a testek elektromos töltését egy induktorral periodikusan változtatjuk, akkor a tér egyazon pontjában periodikusan ellentétes irányú erők hatnak. Hertz Heinrich német fizikus végezte 1887-ben ama nevezetes kísérletsorozatot, mellyel kimutatta, hogy ezen periodikusan változó erők rendszerei, pontról-pontra haladva a térben, a fény sebességével terjednek tova. Hertz kísérleti berendezése a következő volt: egy szikra induktor, melynek szikra-köze kondenzátorral volt ellátva, ezt oszcillátornak nevezzük és egy szikraközzel ellátott fémgyűrű, melyet később rezonátornak nevezett el.
