Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1910

— 10 —

Ha rezonátorát az induktor szikraközének szomszédságába hozta, azt észlelte, hogy egyes helyeken a rezonátor is szikrázik, míg másutt nem. Azaz talált olyan helyeket az elektromos térben,, hol gyengébb vagy erősebb szikrázás állott be a rezonátorban és olyanokat, hol a szikrázás bizonyos időben nem volt észlelhető.

Ezután az oszcillátorral szembe egy fémfalat állított. így az induktor állandó működésénél azt észlelte, hogy a rezonátor csak bizonyos helyeken szólal meg gyengén vagy erősen, de vannak helyek, hol a rezonátor állandóan néma marad, azaz nem áll be szikrázás. S hangtani analógia alapján következtetett arra, hogy hullámszerű rezgéssel van dolga, még pedig adott esetben álló hullámokkal. S ezzel felfedezte a róla elnevezett elektromos hullámokat és kimutatta azokkal a visszaverődés, törés és polarisatió törvényeit is.

Azokat a készülékeket, melyekkel az elektromos hullámok jelenlétét igazolni tudjuk, elektromos hullámjelzőknek nevezzük. Ezeknek nagy sokasága miatt csak azokat említem meg, melyekről a továbbiakban szó lesz.

Történeti szempontból legfontosabb a Hertz-féle rezonátor. Gyakorlati szempontból nagyjelentőségű hullámjelző a Calzecchi Onesti-féle kohérer. Ennél üvegcsőbe zárt fémpor van vezetői körbe beiktatva és egy elektromos csengő. A por-részecskék laza érintkezése miatt a részecskék között olyan nagy az ellenállás, hogy az áram nem indulhat meg. Ha elektromos hullámok érik a por-részeket, az ellenállásuk annyira meggyengül, hogy az áram megindul, melyet a csengő jelez; ha most az üvegcsövet kissé megütjük, a fémpor visszanyeri előbbi helyzetét és nagy ellenállást s az áram újra megszakad.

Legérzékenyebb hullámjelzőt szerkesztett Marconi, mely a mágneses histerezisen alapszik. Ő hullám-detektornak nevezte.

E kitérés után kísérjük figyelemmel az elektromos hullámok haladását. Az elektromágneses hatások hullámszerű terjedését köny- nyen igazolhatjuk az ú. n. interferencia-csővel is. Az oszcillátorral keltett hullámok a cső alsó és felső részén áthaladva, a kohérer előtti csőrészben találkoznak s így jutnak a kohérerre. A cső alsó része rövidíthető és nyújtható. Ha a cső hosszát úgy választjuk meg próbálgatással, hogy a kohérer néma maradjon, akkor az előtte levő