Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909

Gondolatok a vallás mezejéről.

Székfoglaló. Tartotta: Vári Albert, vallástanár.

Utóbbi időben mind határozottabb hangok emelkednek úgy a nép-, mint a középiskolai vallástanítás ellen. A kifogások nagyjában a következőkben foglalhatók össze: Elég volt már a feleke- zetieskedésből. Sem nemzeti, sem általános emberi érdekek nem kívánják, hogy azok a dogmai választó falak, melyek az embert embertársától elválasztják, amelyek amúgy is roskadozó állapotban vannak, továbbra is fennmaradjanak. Ma más eszmék, más gondolatok mozgatják a világot. A jelen és a jövő nagy kérdései sokkal inkább elfoglalják az embert, minthogy a múlt hagyományainak a táplálására ideje és alkalma maradna. Különben is a múlt vallásossága olyan szomorú emlékeket fakaszt a modern lélekben, hogy jobb arra a feledés fátyolát borítanunk. Az új kornak nem lehet az a feladata, hogy a múltnak omladozó félben levő várfalait újra építse és megerősítse, hanem inkább az, hogy a romokat a boldogulás útjából eltakarítsa. Túl vagyunk már azon, hogy a vallásban és a vallás által keressük üdvünket. A vallás mezője már egy kihasznált és letarolt terület, amely többé nem ad ihletet a léleknek, nem termékenyíti meg a szivet. Oknélkül való azon az embernek minden munkája és fáradtsága. Elszáradt fa gyümölcsöt nem terem. Miután a vallás ege beborúlt, új világot kell megnyítanunk a lélek előtt s új területeket kell keresnünk, amelyeken tehetségeink érvényesülhetnek s amelyeken fáradságainkat méltó siker koronázza. Ott van a gazdaság, az ipar, a kereskedelem. Ezeknek tágas mezőit kell az emberi munka és szorgalom előtt megnyítani. Ott van a tudomány és szocializmus. Ezeknek eszméivel kell az emberi lelket megtermékenyíteni. Ezek mutatják és biztosítják jövő fejlődésünket és haladásunkat. A vallás, mint cél, idejét múlta, mint tanító és nevelőeszköz pedig hatását és befolyását elveszítette.