Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909

8

Sokkal általánosabbak ezek a hangok és sokkal mélyebben vésődtek be a köztudatba, minthogy fölöttük olyan könnyen napirendre térhetnénk. Annyival inkább figyelnünk kell reájuk, mert elfogulatlanul vizsgálva a kérdést, nem mondhatjuk, hogy ezek a kifogások minden alapot nélkülöznek. Már pedig ma az igazságot sem máglyával, sem vérpaddal, sem inquisitioval elfojtani nem lehet. Hol van a helye a mai kor gondolat- és érzésvilágában annak a vallásnak, mely a hagyományok penészes és pórlepte várából kicsinylőleg szórja átkait a mi leglelkesebb törekvéseinkre s szivünk mélyéből fakadó igyekezetünkre? Hol van a helye annak a vallásnak, mely a csalhatatlanság bélyegét magára üttetve már előre kizárja a hit, a gondolat és a lelkiismeret szabadságát, amely megfosztva az embert Isten adta jogaitól a szolgaság börtönébe dobja ? Mondhatja-e magáénak a mai kor gyermeke azt a vallást, amelynek nemcsak hogy egyetlen gyökérszála sincsen lelkében ; de teljesen ellentmond a legemberibb törekvéseknek s útját állja erőink és tehetségeink érvényesítésének? Lelkesülhetünk-e azért a vallásért, mely a mi legszentebb jogainkat követeli áldozatul túlvilági üres Ígéretekért ?

Ha tehát az érintett kifogások a vallásnak ilyen értelmezése ellen hangzanak el; ha tiltakozást jelentenek a dogmák és a vallás azonosítása ellen; ha a harcot és gyűlöletet tápláló felekezeties- kedés ellen foglalnak állást: akkor mi is a maguk teljességében méltányoljuk azokat. Mert valóban ideje már, hogy széttörjük azokat a bilincseket, amelyek hosszú százéveken át fogva tartották a hitet és lelkiismeretet. Ideje már, hogy eltakarítsuk azokat a romokat, melyek a vallást világhódító útjában föltartóztatják. Ideje már, hogy a vallás folyamát megtisztítsuk azoktól a káros és fertőző anyagoktól, amelyek nemcsak hogy élvezhetetlenné, de a lelki életre nézve veszélyessé is teszik. A múlt hagyományai tiszteletet érdemelnek addig, amíg a jelen erejét acélozzák, a hit világát növelik, az önérzetet fokozzák s az életet megtermékenyítik. De azonnal eltérnek rendeltetésüktől, mihelyt birói szerepet akarnak betölteni, mihelyt csalhatatlanságot igényelnek maguknak; mihelyt a jelen jogos vágyait és céljait, igényeit és törekvéseit elfojtani akarják.

Az emberiség élete hasonló a folyton fejlődő és mindig átalakuló ember életéhez, aki egyéniségének határain belül újabb gon