Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909

— 49 —

nemcsak a tudásban, hanem a jó erkölcsben is áll. Sőt az előbbi az utóbbi nélkül nem sokat ér, sokszor még káros is. Nem mondom, hogy olykor-olykor szórakozást ne keressenek maguknak. De ez a szórakozás is legyen méltó egy komoly, törekvő ifjúhoz, amint ezt jövő állásuk is magával hozza. E tekintetben legyenek egymásnak is mentorai s az igaz barátságot ne abban helyezzék, ha egymást rászedik s rossz útra vezetik, hanem ha egymással kezet fogva kölcsönösen segítik egymást a jóra, a szépre és nemesre

Még csak egyet. Ez a theol. intézet unitárius theol. intézet. Mi ebben az intézetben unitárius egyházunknak kívánunk lelkészeket nevelni. Az unitárismus szelleme hassa át és vezesse az igen tisztelt tanár urakat is előadásaikban szintúgy mint az intézet tagjait tanulmányaikban. Nem a rút felekezeti elfogultságot értem én ez alatt. Ez távol volt egyházunktól mindig s legyen távol ezután is Az unitárismus szelleme szerintem az igazság keresésében és szeretetében, a testvéri érzés ápolásában és a hazafiságban nyilvánul, futc van alapítva egyházunk is. Ezért ragaszkodtak ahhoz annyira s hoztak ennek érdekében annyi áldozatot hitelődeink is. Kövessük őket ezután is egyházunk forró szeretetében, hitigazságainak védelmében és terjesztésében. Úgy legyen.

Az élet és vallás.1

Emberi élet és vallás. Az előbbi egy tünemény, utóbbi egy állandó vágyakozás. Soha egészen meg nem fejthető, örök kérdés mindakettő s létezésük mégis bizonyos. Az emberi élet legerősebb bizonyítéka az öntudat; a vallásé — a tudás határán túl — a hívés, a hit. Emberi élet és vallás! Egyik a jelent, másik a jövőt képviseli; egyiknek létezése feltételezi a másikat bármily gyenge alakban vagy módon is. Az élet, a lét itt keresi feltételeit, szükségleteit a tapasztalat, az ismeret, a tudás körén belől, s mégis a jövőnek rejtélye és az, hogy mindennapi éle1 Felolvastatott a theologiai intézet tanévi megnyitása alkalmával 1909. szeptember 9-én.

4