Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909
14 — séget szenved. A valóságban pedig fejlődik és előrehalad, mint a művészet, mikor a múltnak sallangos és bizarr ötletekkel tejles, természetellenes formáit, a jelen kor Ízlésének megfelelően egyszerűsítette. Avagy hanyatlott-e a mi vallásosságunk az által, hogy többé a csudákban hinni nem tudunk ? Sőt nem erősebb-e az a hit, mely külső csudajelek nélkül is megtalálja Istent? És hanyatlott-e a mi erkölcsünk az által, hogy a Jézus istenségét megtagadtuk ? Sőt nem fokozódik-e a mi erkölcsünk az által, hogy őtet, mint az igaz ember eszményképét szüntelen magunk előtt látjuk s az ő emberies életét megvalósítani igyekszünk ? A szentháromság hagyományos formájának eldobásával veszítettünk-e valamit a mi vallásos hitünkből ? Avagy veszteség-e az, mikor a gyermek a képzeletszülte dajkamesékből kiábrándulva úgy ismeri meg és úgy fogja fel az életet, amint van ? Az igaz vallásnak nincsen hát semmi oka akadályokat gördíteni a szellemi előhaladás és fejlődés útjába; nincsen semmi oka átkot szórni a tudomány vívmányaira és a kultúra áldásaira. Ellenkezőleg örömmel és meleg szeretettel kell fogadnia az emberi szellem erejének minden újabb megnyilatkozását, mint a természet a felkelő napot, mely világosságot, életet és tenyészetet hoz magával. De a vallás és tudomány jórészt már meg is kötötte a fegyverbarátságot. Kezd a köztudatba is átmenni, hogy mind a kettőhöz az emberiség legszentebb érdekei fűződnek, hogy nem egymás ellen, hanem együttesen küzdve építhetik a kultúra templomát. Azonban a vallásnak egy újabb nagyhangú ellensége tűnt fel a látóhatáron, amelynek neve: modern szocializmus. Ha a szocializmus, amint ezt egyik gyakorlati nyilvánulásában: a szociáldemokráciában látjuk, azt tűzte feladatáúl, hogy a társadalom rendjét könnyelműen felforgassa, hogy egyeseket és osztályokat jogfosztásra ítéljen azért, hogy nagyhangú vezetőit uralomra juttassa; hogy a népuralom jelszava alatt az igazság és méltányosság határait dúrva kézzel széttépje és lábbal tiporja; hogy a szeretet helyett a mindennapi kenyér kérdését tegye az élet középpontjává s a cselekedetek rugójává; hogy az eszményi- ség egéből a föld sarába rántsa le az embert; hogy gúnyt űzzön legszentebb hagyományainkból s nevetség tárgyává tegye legvitáli- sabb érdekeinket: akkor igenis magával szemben találja a vallást, mint elszánt ellenfelet, amelynek lesz annyi ereje, amennyivel föl
