Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1909

■

A reformáció, midőn a hitet tette a vallás és erkölcs alapjává, részben az egymástól oly messzire eltávozott két testvér egyesítését is célozta. Azonban a hit, mely az összefoglaló cement szerepére volt hivatva, a maga túlhajtásaival választóvonallá lett a vallás és erkölcs között. Az unitárizmus, midőn az embert eszével és lelkiismeretével együtt kiemelte az egyházi hit útvesztő mélységéből; midőn visszahelyezte méltósága magaslatára s emberi jogainak a birtokába juttatta: akkor rálépett a Mester által mutatott fundamentumra ; akkor érvényt szerzett annak az evangéliumi igazságnak, hogy a vallás és erkölcs gyökérszálai ugyanazon talajból: az emberi szív és lélek mélységeiből táplálkoznak. Vagy alkalmazkodva a Jézus szavaihoz, az Isten és emberek iránti szeretetből származó élet az igazi vallásos és erkölcsös élet. így aztán vallás és erkölcs az egyénben ismét egy szép harmóniába olvadnak össze. Az egyház magasztos feladata az, hogy ezt a szép összhangot elősegítse s annak kifejtésére a rendelkezése alatt álló eszközökkel közremunkáljon. De létjogosultsága azonnal megszűnik, mihelyt az ősi intézményekhez és hagyományokhoz való merev ragaszkodása miatt magát túlszárnyaltatni engedi s a fejlődés és haladás örök törvényeinek ellene szegül. Vallás, erkölcs és egyház töbhé nem azonosítható. Az egyház külső szervezet, mely változik, módosul, átala- kúl, sőt meg is semmisülhet, a vallás pedig a maga igaz lényege szerint megmarad örökre. Az egyház nem szüli a vallásos lelkeket, hanem a vallásos lelkek alkotják az egyházat. Az egyház nem cél, hanem a vallásos és erkölcsös élet eszköze.

Aki egyszer erre a magaslatra eljutott, aki a vallás külső alakja és lényege között a külömbséget felismerte: annak a kultúra bármely előrehaladott fokán sem támadnak lelkében ellentétek a vallás miatt. Itt a vallás nem lehet ellensége a tudománynak s a tudomány sem támadhat a vallás ellen. Itt nem találhat táplálékot az a felkapott gondolat, hogy a vallás csak a tudatlansággal jár egy úton, mig a kultúrában előre jutott modern ember túlhaladta a vallás álláspontjait. A vallás is a kultúra egyik megnyilatkozása. S a kultúra emelkedése a vallásra is tisztítólag és fejlesztőleg hat s azt az érzéki burkolattól megszabadítva szellemibbé teszi. Igaz, hogy a haladó idő kirostál belőle sok olyan alkatrészt, amit addig lényegéhez számítottak; de ezzel a vallás csak látszólagos veszte— 13 -