Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1908

Tapasztalatok a latinnyelvnek új módszer szerint való tanítása körül.

(Az unitárius tanároknak székelykeresztúri értekezletén 1909 április 5-én tartott előadás kivonata I

Nem ismertetem részletesen azt az új módszert a latinnyelv tanításában, amelyet nálunk a Dent-féle First Latin Book kísérletképpen való bevezetése honosított meg, hiszen már a tavalyi értekezletünkön elég szó esett róla. Hogy a célnélküli vitának elejét vegyem, azt sem vitatom, hogy új-e ez a módszer vagy nem. Csak a tapasztalataimat mondom el róla. Szívesen meg n- gedem, hogy ami új van benne, az nem annyira a módszerben van, hanem a tanítás anyagául szolgáló szöveg megválasztásában. Fölösleges újra rámutatnunk, hogy ebben a tekintetben nagyon eló'nyösen tér el ez a kis könyv az eddig használatos olvasókönyvektől. Nem Liviust faricskálja agyon, nem a római király - mondákat adja agyonstilizált földolgozásban, hanem ha már mese kell, tárgyi összefüggést biztosító mese, hát ad igazi, gyereknek való mesét. Egy kis római fiúnak, a kis Sextusnak az élettörténete a keret. Ami ezt kitölti, az mind élettől lüktető eseméjiy, érdekesebbnél-érdekesebb olvasmányok sorozata, amelyek megragadják a kis diák képzelődését s lekötik a figyelmét. (Az olvasmányok rövid ismertetése.) S ezeket a drámai elevenségtől lüktető eseményeket színes illusztrációk teszik szemléltetővé.

Hogy nem elég római ez a világ? Attól nem kell félni. A tapasztalat megmutatta, hogy abba a római világba jobban és szerencsésebben bevezeti a tanulót a kis Sextus, mint Livius. Könnyű meggyőződni, miért. A régi Livius szövegnél passiv szemlélő, a legjobb esetben afféle benevolus auditor a kis diák. Itt azonban, a Sextushoz fűződő történetkékben ő magara kis diák az actor, a szereplő személy. Nem nézi, de átéli, sőt le