Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1908
21 — követi Jézus intő jelmondatát: >az én országom nem e világból való«, s mihelyt látjuk, hogy e világ eszközeivel és fegyvereivel akar uralkodni az egyház s ítélkezni elevenek és holtak fölött, előttünk elveszíti isteni tekintélyét, s nem tartjuk méltónak arra, hogy „szent“-nek mondassék. Szerintünk egyedüli és örök tekintély az Isten. Amily mértékben részesül valaki az isteniből, olyan mértékben hajtjuk meg előtte tiszteletünk és hódolatunk lobogóját. Jézusra azért tekintünk oly nagy tisztelettel, mert benne az isteni uralkodott a fölött, ami e világból való. Azt az erőt, amely letudja győzni önmagát, amely nagyobbra becsüli a lelkiekért való szenvedést a testiek élvezeténél, megbecsüljük. S ez a fölfogásunk teljes összhangot teremt lelkűnkben a hit és tudás között. Hiszünk Istenben, mert lelkünk, egész lényünk s minden valami ránk hatást gyakorol, azt bizonyítja, hogy Isten a teljes tökéletesség. Hiszünk a tudományban, mert az emberiség egész múltja tanú a mellett, hogy a világ azért van oly rettenetesen nagyszerűnek teremtve, hogy abból mindig újabb igazságokat hozhasson felszínre az emberi elme. Csakis a tökéletes istenség rendezhette úgy e nagy mindent, hogy bármelyik pillanatban újat, szépet, meghatót tárjon az ember lelke elébe. Régen azt hitték még a nagy gondolkozók is, hogy Isten a maga gyönyörűségére teremtette a világot. Ezt fejezi ki a teremtés költője, midőn refrainszerűleg ismétli az újabb, meg újabb fölfedezések után, amit ő Isten teremtő munkájának nevez : és látá Isten, hogy jó. Nagyobb bűnt követ el az ember Isten ellen, midőn elnémítja az emberben megnyilatkozó igazság szavát, mint amilyet elkövetett Káin, midőn megölte az első állatáldozót. A pápai egyház igazsága roppant csekély értékű, ha csak a XV-ik százban találták igazságnak, ellenben a XX-ikban nem. Mert ki lehet a bíró közöttünk az igazság kérdésében? Az-e, aki csak egy oldalról szemléli a dolgokat, miként szemlélhetik a Vatikán növendékei, akiknek csak a középkor vallását szabad megtanúlni, vagy az, aki a világ összes kijelentéseiben rejlő isteni igazságokat megismerhette, mégis ismerte, sőt azokat összehasonlította másnemű igazságokkal.
