Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1908
— 22 Ma már köznapi beszéd, hogy a pozitív tudomány nemhogy nem ellensége a hitnek, hanem igazi dajkája. Mert kinek van több joga a rendíthetlen hitre, a tudósnál, aki először csak sejtett, csak tartózkodva következtetett s azután a tényekből meggyó'zó'dött, hogy amit sejtett, az való, s hogy annak a valónak nincsen határa, hanem bármelyik pillanatban újabb és na- gyobbszeríí meglepetésekkel fog eléállani. A jövendő papjának szemmel kell kisérni a tudomány fölfedezéseit és minél többet tud beilleszteni tanításai körébe, annál nagyobb hatást fog elérni az Istenben való hit hirdetésével. A jövendő papja megfogja tanulni, hogy az, aki Istent legjobban ismerte, a tudomány világában nagyon járatlan lehetett. Bámulni fogja, hogy Jézusnak nem volt szüksége a tudás mai nagy birodalmának ismerésére, s mégis tisztában lehetett az isteni lény legrejtettebb tényezőivel.’ Ahelyett, hogy Jézust a mai szaktudósokhoz hasonlítgatná, meggyőződik arról, hogy a tudomány nem nélkülözhetlen az Isten ismeretnél. Hiszen ha ez így volna, akkor kétségbe kellene esnünk az emberiség túlnyomó részének nagy tudatlansága miatt. Ámde hála az isteni gondviselésnek, ami elrejtetett a tudósok elől, az megjelentetik a csecs- szopóknak. Amit a tudás elősegít, megvilágosít, sok oldalúvá, sok színűvé, nagyszerűvé tesz, az az egyszerű lélek tükörén megjelenik mint szelíd szellő íuvalma, s ha nem is vet hullámot, apró, csöndes fodraival jelzi, hogy ott van, meg van, él és mozog. Rendkívül érdekes, mondhatnám izgató munka vár a jól művelt papra, ezek között az egyszerű lelkek között. Minthogy ők nem legelhetnek a sokféle lelki látás, szemlélés és tudás kies mezőin, minthogy lelkűk csak epedni tud valami után, tehát a lelkipásztor kell, hogy ölébe vegye s vigye fölebb, mindig fölebb, amíg meghallják az isteni szózatot: jól van, jó és hív szolgám ! A lelkipásztori működés egészen befejezett sikerre hivat- kozhatik, valahányszor egy lelket Isten elébe visz. De a mai kor emberét oly erősen csapkodják az élet hullámai, hogy neki valamivel, sőt jóval többre van szüksége. Én teljesen elégségesnek tartanám, ha az unitárius confessio e két tételből állana, s azt mindenki teljesen megvalósítaná:
