Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1908

— 20 —

Nem lenne háládatos dolog azoknak a sophismáknak liosz- szas vitatása, amikkel az a terjedelmes irat telítve van. Hiszen ezt magok a liberális kathoükusok elvégezik. Tyrrell, ámé- rikai róm. kath. pap nyilatkozata ezúttal elégséges lesz tájékozásul: »Ha olyan papikart akarnak fönntartani, amely támogassa és hirdesse a scolastikus egyházi rendszert, akkor azokat csak scolasticismusra tanítsák és semmi egyébre ne; ezek semmit se halljanak a tudományról és történelemről. Tehát még jobban válasszák el a papokat a világiaktól, de bizony az a szellem, amely a modernismust szülte, tovább is él és uralkodik, s élfog jutni olyan helyekre, ahol eddig teljesen ismeretlen homályosság uralkodott.« (Hibb. Jour. VI. 253.)

Ilyen jelek között az igazán modern pap feladata sokkal szebb, nagyobb és kecsegtetőbb, mint valaha volt, de terhesebb is, mert nemcsak védelmi állást kell elfoglalnia, hanem vezetnie kell a haladni kész sereget.

Jól értsük meg, hogy mi s általában mindazok, akik a modern ember megtisztelő jelzőjére igényt tartanak, rendkívül nagy tőkével kell, hogy rendelkezzünk, ha a versenyt ki akarjuk állani. Minden arra mutat, s közelebbről a „Pascendi“ nagy mértékben, hogy a modern pap tekintélye tudásában, erényességében és munkásságában fog állani. Az egyház tekintélyét is ő fogja megadni, vagy legalább is növelni.

Mert fölfogásunk szerint az egyház isteni intézmény, mert az Isten országának elterjedését munkálja; mert az isteni igazságot keresi s azt igyekszik beleoltani az emberi lélekbe, azzal akarja kormányozni az embert, a családot, a társadalmat és az államot is. Isteni intézmény céljaiban, de abban is, hogy az isteni lélek kijelentései alapján szólották és szólnak apostolai. Mi hisszük, hogy e világon minden Isten alkotása, mindent az Isten lelke táplál; mi hisszük, hogy Istenben vagyunk, élünk és mozgunk, s minden amaz isteni tökéletesség felé irányúi, még ha gyakran ellenkezőt bizonyítna is. Tehát az egyház isteni tekintélyét annyival inkább elismerjük, mert alapjában és szervezetében is erre a célra van rendelve, de élesen megkülönböztetjük az eszményi fogalmat s az alapgondolatot a gyakorlatba átvitt eredményektől, s mihelyt azt látjuk, hogy az egyház nem