Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907
— 44 — az a tanítás, hogy a történelmet el kell dobni, mert az hazaszeretetre nevel; ez pedig ma a 20. században, az általános emberszeretet idejében már anachronismus. Minden jó magyar ember megdöbbent e tanítás hallatára s lehetetlennek tartotta, hogy e gyilkos csirák magyar földön megfoganjanak s magyar próféták hirdetőikül ajánlkozzanak. A lehetetlenség megtörtént. Ez a tanítás átcsapott magyar rónáinkra is s megfertőzte a mi jó magyar népünk egy rétegét, melyben ellenőrizhetetlenül pusztít. S nemcsak az alsóbb rétegekben, melyeknek sekélyesebb intelligenciája s ingadozó ítélete mellett még megbocsátjuk, hanem tudományos körökben is pusztít ez a járvány. Kérkedve dobálóznak a történelmi materializmus jelszavával, amely egyfelől az önző individualizmus, másfelől a kenyér és a gyomor kizárólagos uralmát jelenti. De nem fejtegetem tovább ez uj irány szélsőségeit. Csak rá akartam mutatni, hogy ime, ami ezer éven át fenntartott minket, a történelmi múlthoz való ragaszkodás, a haza rajongó szeretete, nemzeti létünk gyökere, az új tanítás szerint ma lomtárba való ócskaság lett, sőt pusztítni és üldözni való ábrándozás, mely eltérít az élet reális feladataitól. Ez az új tanítás még nem hatolt be a középiskola küszöbén. Hiszem és remélem, hogy nem is fog oda soha behatolni. Múltúnk határozza meg, hogy mik vagyunk s mivé lehetünk. Ezért az önfentartás természetes ösztönével ragaszkodunk a történethez s ettől várjuk, mint eddig, úgy ezután is, a magyar ember legszebb erényében, a hazaszeretetben való megerősítést. Meg vagyok győződve, hogy kedves kartárs urak osztoznak velem e gondolatokban s megmaradván amellett, hogy a történelem az élet mestere, olyan ifjúságot nevelnek, amelyre a haza minden körülmények között bizton számíthat. Ezek után még, mit legelőbb kellett volna tennem, az ifjúságot ajánlom szeretetükbe. Ne a tárgyat, hanem a mindennél fontosabb személyt tekintsék. Hiszen a cél nem az, hogy a tudományok bőségét kimerítsék. Ez lehetetlen vállalkozás volna. A cél a lélek kimívelése. Ha ezt soha egy percre sem tévesztik szem elől, akkor rendelkeznek azzal a biztos iránytűvel, amely minden körülmények között célhoz vezet. Már eddigi műkő-