Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907
- 36 — szedhették a szőlőt s szeptember 19-én Czegei Wass György, — kit a Gubernium a Szebenbe szőrűit Bánffy György gróf helyettesítésével bízott meg, mint vicekapitányt — azt a hirt kapta, hogy Rabutin kiindult Szebenből Kolozsvár fölmentésére s a kurucok a Marosnál eléje gyülekeznek. A hír nagyon hihetőnek hangzott. Erdélyben a Marostól északra Szamosújvár kivételével minden vár és kerített város kuruc kézen volt már s szeptemberben Beszterce is megadta magát. Kolozsvárt azonban tartotta Galtenpladt Lőrinc, a Neu- perg regiment főstrázsamestere. Előre lehetett látni, hogy a többi erősség elestével az elszigetelt Kolozsvár sem maradhat sokáig német kézen; de viszont az is előre látható volt, hogy Rabutin a már egy év óta hűségesen kitartó s még mindig tekintélyes számú őrséget nem hagyja magára s legalább is megkísérti a fölmentését. Szeptember közepéig a portyázó kurucok több mint ötvenszer támadtak s a védők hússzor csaptak ki, de rendszeres ostrom nem folyt. Beszterce elestével azonban Teleki Mihálynak az ostromzáraktól felszabadult hadai Kolozsvárhoz özönlöttek s ágyukat hoztak magukkal. Teleki szamos- falvi táborába kapóra jött a kolozsvári hostáti unitárius mester, ki a védők szőrűit helyzetét ecsetelve arra bíztatta Telekit, hogy szorítsa a várost, mert az ostromot nehány napnál tovább nem bírja ki.1 A kuruc haditanács csakugyan még aznap elhatározta a megostromlást. A kurucok Bács felől, a Nádas terén is tábort ütöttek; a két következő napon elkészitették az ágyukasokat, szeptember 24-én a Kövespad és a Kőmái felől megkezdődött a város lövetése s a Kőmái tetejére 25-én virradatig felállított kasok mögül újra 3 tarack szórta golyóit a városra. Másnap (26 án) az Alsó Kőmáiban s a Kis-Mezőn is kasokat állítottak2 1 Teleki Mihály gr. kéziratban lévő naplójának följegyzése 1704. szept. 21-ről. A napló adatainak használhatásáért ifj Biás Istvánnak, a Teleki grófok mvásárhelyi levéltárosának tartozom kifejezni köszönetemet.- A Kismezőn és a mellette lévő szőlőkben ma is látható mélyedések valószínűleg éppen az 1704-i ágyúsáncok maradványai.
