Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

— 30 —

szövetségeseknek a nyugati harctéren bekövetkezett győzelmei után. A rendek elnevezését sem akarja a király elismerni s megbízza Stepneyt és Bruyninxet, hogy bírják rá a magyarokat a »Transilvani cum Hungaris colligati« címzés elfogadására. Stepney szerette volna ezt a haszontalan utazást elkerülni. A császár kívánságára azonban megteszi.

Nagyszombatba érve, a békére nem sok reményt lát. Az udvar ugyanis József király örökösödési jogának feltétlen elismerését kívánta, mit a felkelő magyarok nem akarnak megtenni. Stepney ebben az alkudozások sikerének egyik akadályát látta s azért közvetítő indítványt is tett. A császár jelentse ki a mediatio útján, hogy örökösödési jogánál fogva nem akar önkényesen uralkodni, hanem a törvényeket tiszteletben fogja tartani. Nem csodálkozik azon, hogy Rákóczi közönyös a béke iránt, mikor Wratislaw gróf olyan kijelentést tett, hogy a császár utolsó magyar alattvalóját is szívesebben ismeri el erdélyi fejedelemnek, mint őt. Keserűen írja innen Harley külügyminiszternek: hiszi, hogy a császár is óhajtja a békét, de miniszterei s tábornokai a nemzetnek fegyverre! való letörését sürgetik. Nagyszombatból magához a császárhoz fordulnak a külföldi követek, kérik a julius 26-án lejáró fegyverszünet meghosszabbítását, mert az ellentéteket csak így simíthatják el. Végső erőfeszítése volt ez a mediáto- roknak. »Lelkiismeretünk és becsületünk megnyugtatására írunk a császárnak: ha az alkudozások méltóságát tekinti, ne támaszkodjék csakis két miniszterének egyéni véleményére, ne engedje, hogy felülkerekedjenek a mi komoly és fáradságos törekvéseinknek, mikor biztosak vagyunk, hogy a magyarok és Rákóczi komolyan gondolkoznak a béke felől.« Az utolsó próba is hiábavaló volt. A válasz, mely Stepney szerint az erőszakos tanácsosok diadalát jelentette — a fegyverszünet megtagadásában állott, mert különben a császári sereg Erdélyben éhen hal. Hamis ürügynek találja ezt Stepney, mert az igazi ok az, hogy a magyarokat békeszándékuk határozott bebizonyítása végett Erdélyről való lemondásra kényszerítsék. »Minden józan embernek be kell ismernie — mondja Stepney — hogy ilyent nem tehetnek anélkül, hogy szövetségesüket a legrosszabb állapotban ne hagynák. Hiszen a magyar nemzet — folytatja Stepney az osztrák