Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907

— 31

politikát súlyosan elítélő szavait — megfosztva szövetségese, Erdély, segítségétől, rövid időn belül szolgaságba sülyedne. Ez, t. i. az Erdélyről való lemondás, annyit tesz, mint a fejszét a fa gyökerének szegezni és egy ember sem, kinek megadatott az a boldogság, hogy szabad államban élhet, nem maradhat közönyös látva, miképp fosztanak meg egy szegény nemzetet szabadságától és mikép döntik szolgaságba, habár javára hatalmas mediatio jelent is meg«. A békealkudozások tehát véglegesen megszakadtak. Stepney és követtársai szomorúságukban és elkeseredésükben szinte menekülnek Nagyszombatból, miután Rákóczitól elbúcsúztak s kedvetlenül érnek Bécsbe. Elhiszem — írja Bercsényi — nehezére is eshetett reménységük csalattatása.

Mielőtt a bécsi udvart elhagyták volna, Stepney fényes elégtételt szolgáltatóit a történelem ítélőszéke előtt a magyar nemzetnek. Aug. 1.-én ugyanis, midőn József király a mediáto- rokat ünnepélyes kihallgatáson fogadta, Stepney francia nyelven tartott beszédében olyan igazságokat mondott oda a királynak, hogy a legdühösebb magyar sem tehette volna különben. Azzal kezdte, hogy sokszor kérték a császárt a fegyverszünet meghosszabbítására, de hiába; Erdélyt is úgy akarta megtartani, mint aminő állapotban a karlovici béke idején volt. Ezért a békealkudozások meghiúsultak. Lelkiismeretük és becsületük kényszeríti kijelenteni, hogy soha jobb alkalmat a béke megkötésére nem láttak : Rákóczi minden személyi tekintetről lemondott s kész volt összehívni az országgyűlést az erdélyi szövetség felbontására s nagy bánattal fogott újra fegyvert.

»A magyar deputátusok is — olvassuk Stepney beszédének egykorú magyar fordításában — kikkel Nagyszombatban traktálni szoktunk, végső bánatjokat könnyes szemekkel élőnkbe terjesztették, látván, hogy minden gyümölcs nélkül kölletik visszatérniük.« A nemzet tehát kész volt a békére s nyíltan kimondja Stepney, hogy a fegyverszünet rövid meghosszabbításával s nehány expe diens alkalmazásával a császár Magyar és Erdélyországot nagyobb szerencsével és hatalommal bírta volna, mint bármely elődje. (Egy idegen férfiú nyilatkozata ez!) De — s ezt is a király sze mébe mondja — a miniszterek és generálisok meghiúsították törekvéseinket. Ezt a beszédet egy Habsburg előtt mondották el!