Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907
hogy Rákóczi nem nagyon kap a felajánlott mediátión, hiszen ép neki jut tudomására, hogy az udvar orgyilkosokat fogadott fel Rákóczi megöletésére. »Minden időben megvetendő' — mondja — az ilyen dolog, de különösen, mikor a békéró'l tárgyalunk és beszélünk.« S bizony eltelt az egész nyár, eljött az ó'sz, mig a tavasz- szal elvetett mag oda érlelődött, hogy a békealkudozásokat Sel- mecen október hóban megkezdhették. De aselmeci tárgyalásoknak, melyektől Stepney olyan sokat remélt, semmi eredménye sem volt. A meghiúsult béketárgyalások után ugyanazon év — 1704 — december 26-án a nagyszombati vereség napján, Stepney sürgetésére a bécsi udvarban tanácskozást tartanak, melyen leginkább a selmeci kudarcot tárgyalták. A császári miniszterek s különösen Seilern báró, a selmeci alkudozások vezetője, a béketárgyalások megszakításának ódiumát szerették volna teljesen a magyarok nyakába varrni. Seilern báró durván kikelt a magyar rendek ellen azon vádak, híresztelések alapján, melyeket -- Stepney szerint — éppen ők koholtak, hogy a magyarok ma kacsul ragaszkodtak Rákóczi fejedelemségéhez, az 1687-iki örökösödési törvény eltörléséhez, Bercsényi nádorságához s az akkor elfoglalva tartott területekhez. Azért Seilern báró véleménye szerint a császárnak nem szabad magát többé megaláznia, hanem a felkelő lázadókat fegyverrel kell leverni, (hátha még ismerték volna a telegraphot s a jó Seilern báró tudott volna a magyarok aznapi, nagyszombati vereségéről.) A dühös kifakadásra Stepney nyugodtan jelentette ki, hogy a zavarok lecsendesítése mind a császárnak, mind fejedelmeiknek első rangú érdeke. A selmeci kudarcot nem a magyarok hibájának tudja be. A Seilern báró vádjaira megjegyzi, hogy előjöhettek azok magánbeszélgetések alakjában — bár ő soha sem Rákóczitól, sem Bercsényitől nem hallotta — de nem mint a béke feltételei. A béke meghiúsulásának okait szerinte abban lehet és kell keresni, hogy a császári biztosok, félretéve az eddigi megállapodásokat, o’yan feltételekkel állottak elő, melyek jogosan megingathatták a magyar rendek hitét az udvar béke iránt való törekvésének komolyságában. A magyarok pedig óhajtják az igazságos és méltányos békét, ami Rákóczinak visszaérkezésük — 27 —
