Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1907
— 24 hogy új kinyilatkoztatója legyen a keresztényi eszmének, olvassuk el a »Felhők«-e\. Önvallomások ezek megpróbáltatása idejéből. Egy lírai ciklus, hatvanhat költeményből, melyben én drámai költeményt látok. Egy drámai költeményt, minő Goethe Faustja vagy Byron Manfrédje. A drámai költemény hőse maga a szerző, szereplője az egész emberiség. Tíz színre osztom a költeményt s bemutatom az utolsót, mely azt a jelenetet rajzolja, mikor a költő eljut megpróbáltatása utolsó állomásához s végül istenhez menekül. (A szerző itt felolvasott egy részt sajtó alatt levő újabb művéből, mely Petőfi Felhők című ciklusát magyarázza. Mivel a munka tulajdonjogát a Petőfi Társaság új vállalata, a Petőfi Könyvtár számára megszerezte, részletesebben e helyen közölni nem lehet.) * Ez utóbbi részt inkább az ifjúságnak való tanulságul olvastam fel. Ha valaki Istenben, vallásban és eseményekben való hitét frissen akarja megőrizni, olvassa gyakran Petőfi költeményeit. A modern biblia ez a könyv, mely örömben és szenvedésben, nyomorúságban és jólétben biztos útmutatója az embernek. A mit itt felolvastam, megvallom, nem szívesen olvastam fel. S ha mégis megtettem, azért tettem, kedves tanítványaim, hogy a beiktató ünnepélyes pillanatában leikökre kössem, hogy ebben a piszkos, irigy és hazug világban, mely sűrűbben osztja a sebeket, mint a jót: olvassák szorgalmasan Petőfi költeményeit, mely a biblia után legalkalmasabb arra, hogy megvédelmezzen a nemtelen érzelmek befogadásától s hogy becsületes, tisztalelkű emberekké tegyen. Véssék ezt jól emlékezetökbe ! Egy magyarbarát angol diplomata a Rákóczi szabadságharc idején.* Kovács Kálmán tanár székfoglalója. Tavaly június 13.-án múlt 200 éve hangzott föl az ónodi gyűlésen a Rákóczi szabadságharcának oly nevezetes fordulatot adó »eb ura fakó« kiáltás, s az idén augusztus 3.-án 200 éve a * E székfoglaló értekezés rövid kivonata Lord Stepney György című nagyobb tanulmányomnak, mely az ősz folyamán fog megjelenni.
