Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1905

— 27 —

tozást okozni, hogy ezek kimaradjanak, de a formulákat is, az egyes szavakat is mindig úgy kell elbírálni s úgy kell értékelni, a hogy azt saját benső tartalmuk s egyes tényezőik, a szavak, a szavak jelentése, a jelentést szülő gondolatok követelik. Közelükbe kell jutni, lelkűkbe kell tekinteni, minden félelem és rettegés nélkül. S minket az a félelem, hogy nem fogunk protestánsoknak, sem keresztényeknek ítéltetni, éppen oly kevéssé bánt s talán még annyira sem, mint egykor Pál apostolt hogy nem tartották a Krisztus tanítványának. Az unitárismus jogosúltsága kérdését bizony csak az a legelső kérdés dönti el: mit tanítnak az evangéliumok, tehát mit tanított Jézus, mit tanítnak az apostolok, tehát hogy kezdett módosúlni a felfogás Jézusról és mit tanít ezek alapján az unitárizmus.

Ez a mi egyszerű alaptételünk, amely, azt hisszük, lényegileg ugyanaz, amit dr. Masznyik így formulázott: „Az ev. prot. dogmatika positiv tudományos álláspontra helyezkedik, s mint a személyes élő hit tartalmának öntudatos és szabad előterjesztése, a Jézus Krisztusban való isteni kijelentés tényein, vagyis az evangéliumon építi fel a maga rendszerét, s amely — tegyük hozzá — e munkájánál egyedüli zsinórmértéknek a szentírást, mint az isteni kitelentés, a Jézus Krisztusról szóló evangélium történetileg hiteles okmányát tekinti“.

Ám dr. Masznyik mint dogmatikus kizárólag csak a dogmatikus theologus szemüvegével vizsgálta a Szentábrahámi hittanát. Helyes az ő alapja és jogosúlt az a követelése, amelyet élénkbe terjeszt, midőn azt mondja : „Hiszem és remélem akad majd férfiú hitsorsosai között, aki méltó emléket állít majd egyszer akkor a a derék nevének, s akkor ki fog tűnni, hogy Szentábrahámi Mihály nemzeti művelődésünknek s irodalmunknak egyik valóban legkimagaslóbb alakja“.

Ha a modern theologus és e nagyszívű protestáns kívánsága majd teljesülni fog, azzal együtt nyilvánvalóvá lesz az is, hogy az unitáriusok a hit igazsága keresésében milyen nagy szorgalmat s mekkora kitartást tanúsítottak. Majd meg fogja tanúlni a tudni vágyó, milyen erős volt az a benső sejtelem, talán mondhatnók kijelentés, amely az unitárius szellemben növelt elméket a megtalált igazság mellett kitartásra és továbbkutatásra lelkesítette. Mintha jelige gyanánt vésték volna föl templomaik ajtajára, házaik küszöbére, szivük