Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904

- G5

dalműnk a kornak megfelelő szellemben szerkesztett folyóiratban közkézen forog, s papjaink és tanáraink, s velük egyetértőén a protestáns papi és tanári karnak erős gárdája késziti elő a lelkeket a szószéken és az irodalomban, conservativ népünk lelke csaknem egészen érintetlenül maradt, mert az iskolákban a vallásoktatást, a nép között a megfelelő tájékoztatást nem adtuk meg. Az úgynevezett „világi műveltség“ rohamosan megszállotta az értelem fölületét, megzavarta az eszméket, anélkül, hogy akár az érett megfontolásra, akár a kritikára idejük és alkalmuk lett volna. A magyar nép szellemi vezetését a magyar papság kezéből kivették. Egy socialista szónok tízszer, százszor nagyobb népszerűségnek örvend, sőt ami ennél jóval lényegesebb, sokkal több hitelre talál, mint a Krisztusnak bármelyik fölkent papja.

Hála Istennek, hogy ez a szomorú rajz, csak némely rétegre talál, s hogy főképen földmivelő népünk nagy többsége még szilárdan áll keresztény hitében, de náluk is megvan a baj csirája, amit én abban látok, hogy nincsen oda nevelve, ahol a mai kor míveltsége szerint a vallásos fogalmak körében lennie kellene. Nincsen előkészítve arra, hogy az áthidalást, a régi és a mostani eszmék között meg tudja tenni.

Hogy különösen az unitáriusok helyzetéről szóljak, Angliában, hol a conservativismus mindenben rendkivűli nagy, az unitárius leberalismust a már 60—70 év óta pazarul terjesztett népszerű irodalommal és egyházszervezetükkel járó nyilvános fölolvasásokkal és vitatkozásokkal, általánossá tudták tenni a kevésbbé mívelt rétegekben is. Ott három hittani intézet erős tanári karai, a papok támogatásával a hittudományt személyesen viszik szét az országban. Ámérikában a nemzet mondhatni, csak a XIX-ik százban alakult, tehát intézményeiben, lelkében mindenütt a modern fölfogás vert gyökeret. Meg aztán az unitáriusok kitűnő vezérei mindig oly nagy számban voltak, hogy nemcsak saját körükben, hanem mindenféle politikai, társadalmi, jótékonysági és irodalmi mozgalomban ott voltak a vezetők között. Együtt haladt velük és irányításuk szerint, mindennemű kultúra. Annyira áthatotta szellemük a gondolkozó lelkeket, hogy a nagy felckczetek legkitűnőbb papjai és tanárai oly nagy számmal foglalták cl szószékeiket és tanári kathedráikat, hogy csak

6