Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904

66

nem régen is, a vezető egyéniségeknek teljes fele része, nem unitárius tanintézetekből kikerült egyén volt, akik közűi némelyik a született unitáriusokat fölülmúlta radikálismusával.

Hazánkban még mindig az úgynevezett bibliai unitárismus talaján állunk. Nálunk a többség fölfogása még mindig a külső kijelentésben talál megnyugvást. A mi vallásunkból még jórészt hiányzik a philosophiai elem, s e miatt néha túlságosan rideg, néha túlságosan biblikus, főleg a világnézleteiben. A nem unitárius irányzatról csak annyit kivánok mondani, hogy az unitáriusénál semmivel sem szerencsésebb, sőt azt hiszem, némely tekintetben még hátrányosabb.

En úgy tapasztalom, hogy a mi protestáns papságunk a szószéken általában szívesebben morálizál egyik-másik társadalmi szokás fölött, szívesebben hivatkozik a múltak jelesei, reformatori hősei nagy érdemeire, mint arra, a mit a kor szelleme, a mai élet, az uralkodó eszmék követelnének. Én úgy látom, hogy nem tartjuk lépésben népünket, — a szószék nyelvéhez cs Ízléséhez idomított alakban, — azokkal a kérdésekkel, a melyek a templomon kívül foglalkoztatják.

Nekem úgy tetszik, hogy a kereszténység nagy alapítója életéhez fűzött nagy egyházi ünnepeinken, túlságosan érzik ma is a kétezer év előtti kor mythologiai fölfogása, mert tudjuk, hogy népünk azokat a természetfeletti jelenségeket reális értelemben veszi s mert nem vesszük figyelembe, hogy az az elem, a melyet a gyermekies sejtelem nem elégít ki, az őskori külső formulákkal együtt eldobja az evangéliumot, el a Krisztust és mindazt, a mi a lelket építi és a hitet táplálja.

Hát tisztelt papnövendékek, ezt a helyzetet önöknek föl kell ismerniük, mert csakis egy jól fölfegyverzett, ambitiosus és tettre kész liberális papság teheti jóvá az eddigi mulasztást s egyenlítheti ki a létre jött nagy ellentéteket.

Én hiszem, hogy ez a munka nem lehetetlen, mert a mint beszédem első részében már jeleztem, a közszellemben benne van az a tényező, a melyet segítségül véve célt lehet érni.

Egy a fő dolog : Önök értsék meg, mily rendkívül fontos és nagy jelentésű föladatjuk van. Értsék meg, hogy nem négy év, hanem háromszor annyi sem volna sok az előkészületre.