Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904

G4

megteremtették szervezetileg és bevitték kovásznak az irodalomba: nálunk még mindig teljes súlyával nehezedett a lelkekre a XVIII-ik száz hagyománya, a censura és a politikai absolitis- musnak minden békója. Nem az egyénekben volt a főhiba, hiszen jeles tehetségű emberünk aránylag elég volt, hanem a kor szellemével járó tartózkodásban, a múltakban kapott sebek miatt még mindig tartó beteges aggódalomban. 1836-ban megjelent a Strauss Leben Jezuja s azzal egy hatalmas irodalmi harc. Nálunk, a mi köreinkben semmi nyomára nem akadok, mintha nem értették volna meg, hogy ez a kang a XVI-ik százban az unitáriusok között ismeretes volt.

Annyira tartózkodók unitáriusaink, hogy a széles látású és középeurópai műveltségű nagy tudós Brassait, a ki gondviselés- szerűleg jelent meg közöttük, nem merik bebocsátani a papi karba, nem engedik meg, hogy palástot vegyen vállára.

Ilyen körülmények között hittani elveink nem fejlődhettek, kritikánk meg sem kezdődhetett. Nem hogy haladás lett volna lehetséges, sőt azt mondhatni, visszafejlődésre volt kényszerítve az unitarizmus kétszáz év alatt.

Ez a helyzet nemcsak akkor volt szomorú és kétségbe ejtő, hanem még most is érzik lesújtó hatása íőleg azért, mivel ellenfeleink, a kik nem ismerik s nem tudják elfogulatlanul ítélni meg a múltat, fölhasználják s ezután is föl fogják használni ellenünk, hogy deválválják mai tevékenységünket. Nem szükség tovább bizonyítgatnom, mily rendkívüli fontosságú tehát, hogy ifjaink a legnagyobb mohósággal kutassák, tanulmányozzák múltúnk hagyományait és emlékeit.

A XIX-ik száz második fele Magyarországon új élethez juttatta a politikát, a társadalmat és a vallást is. A vallás alapigazságait nagy erélylyel kezdették tanulmányozni a magyar protestánsok s közöttük első helyen látjuk a kritika éles fegyverével harcoló ifjú tanárunkat Símén Domokost, aki rövid idő alatt két erős könyvben igyekszik tisztázni a keresztény dogmák leglényegesebbikét a háromságtant és a bibliai ismeret lehetőségének alapkérdését, a csodák jelentőségét.

Mind a mellett, hogy ezzel egyidejűleg bevezették irodalmunkba a Channing evangéliumi szellemű reform-eszméit, s iro-