Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1904
12 s írásban fejezi ki háláját. Márc. 4-én tiszteleg Trefort miniszternél, aki rendkívül szívesen fogadta. Az emberiség egyetemes történetének áttekintő képét (Synchronological Chart of Universal Ilistory) mutatta be a többek között a miniszternek, aki az ügyet közölte Gönczy tanácsossal s megbízták, hogy a bostoni kiadóval a földabrosz tulajdonjogának megszerzése iránt lépjen érintkezésbe. Részletes előterjesztést tett tapasztalatairól. Szász Ká- rolynak, Longfellow fordítójának, a költő testvérétől és két lányától levelet és két emlékkönyvet hozott. Márc. 7-én érkezett Kolozsvárra. A vasútnál Boros György fogadta a tanári kar és az ifjúság élén. Másnap este az ifjúság fáklyásmenetet rendezett tiszteletére. Az ifjúság nevében Mózes Mihály iskola-főnök beszélt, a szeretet, ragaszkodás és tisztelet hangján üdvözölve őt, kit az isteni gondviselés szerencsésen visszavezérelt az ifjúság szerető körébe. Kovács meghatva válaszolt s szerényen útasította el a megtiszteltetés fényét magától. Azután bankett volt. Az egész város intelligentiája, felekezeti különbség nélkül, résztvett. Ott volt a megyei és városi hatóság, élén a főispánnal és polgármesterrel, az egyetem tanári kara erős képviselettel, a kath., ev. ref. és ág. lelkészek, a tanfelügyelőség, a főigazgató, a püspök a tanári és lelkészi kar élén.1 A legnagyobb elismerés hangján ünnepelték Kovácsot s kiemelték átázásának fontosságát nemcsak egyházi, hanem nemzeti tekintetben is. „Nagy eredményt érhetnénk el — mondá a püspök — nemzetünk becsülete ügyében, ha minden külföldi államban, avagy pl. csak Berlinben is volna egy egyszerű kis kápolnánk, honnan valamelyik magyar egyház papja a magyar szellemet hirdethetné.“ A banketten a beszéd a napirenden levő középiskolai törvényről folyt. Bencédi azt találta mondani, hogy a felekezeteknek szükségük van „Trefort sarkantyújára.“ Lett erre elszörnyűlködés. „Mi az a sarkantyú?“ — kérdi Szász Gerő. Hegedűs István magyarázta meg. „Engedjük az államot bepillantani iskoláinkba, de ne engedjük, hogy minden tudó és mindent tanító legyen. Ebben már meg kell küzdenünk vele, de a bástyán kívül, amint az a hőshöz illik.“ 1 L Magyar Polgár 1883. márc 8. tárca.
