Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903

jogát az egymást követő fejedelmek közűi is többen megerősítették.

Ezen főiskola berendezéséről, valamint a tanrendszerről biztos tudomásunk nincs. De hogy azon kor szükségleteinek és kívánalmainak teljesen megfelelt, ezt méltán következtethetjük egyfelől a főiskolához alkalmazott tanárokról, akiket akkor lektoroknak neveztek s akik között nem egynek a neve hazánk határain túl a külföldön is ismeretes volt ; másfelől a tanulók számából, akik között koronként szintén külföldiek is nagy számmal voltak.

Több mint 100 évi birtoklás után azonban 1693-ban ez a helyiség az óvári templommal együtt elvétetvén egyházunktól, a főiskola az akkor még szintén birtokunkba levő plébánia mellett rendeztetett be. Sajnos, ezt még kevesebb ideig bírhatta egyházunk háborítatlanéi. Csakhamar a piaci templom elvétele után, 1718-ban, ebből a főiskolából már nemcsak kitelepítették, mint az óváriból hanem kiűzték tanulóinkat s általában egy oly korszak következett be egyházunkra nézve, amelynek emléke ma is könnyeket fakaszthat szemeinkben. Részemről szinte a csodával határos dolognak tartom, hogy egyházunk az akkori súlyos viszonyok között is fenn tudta magát tartani, s különösen, hogy főiskola fenntartásáról nem mondott le. Mert nem mondott le; sőt alig egy hóra a piacsori főiskolából történt kiűzetése után egy, az egyházközség által a belső magyar-utcában e célra ajándékozott kis házban — 9 tanulóval — ismét megnyitotta az iskolát. És ezzel kezdetét vette egy oly munka, amely a maga nemében páratlannak mondható, amely mindazoknak, akik abban résztvettek, örök dicsőségökre fog szolgálni. Az egyházközség által ajándékozott telekhez csakhamar megszereztek még egy pár szomszédos telket. Az iskolahelyiségűl szolgáló házhoz előbb egyes szobákat csatoltak, melyeknek sövénykeritését magok a tanulók fonták, ők is vályogolták meg. Majd Horváth Ferencz nagy emlékű főgondnokunk, kinek egyik méltó utódát tisztelhetjük ma is a főgondnoki székben, a mult század végén az iskola kiépítése nagy munkájának élére állva, az ő páratlan tevékenységével, híveinkre gyakorolt befolyásával, lelkesítésével s főleg jóltevőink sorában kiváló helyen álló Zsuki Lászlónak végren— 5 —