Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903
6 deleti intézkedése következtében isten segedelmével sikerült 1806-ra felépíteni azt a kollégiumot, amelyet csak harmadfél évvel ezelőtt, 1901-ben hagytunk oda, most az egyszer nem valamely ellenséges külső nyomás és erőszak miatt, mint az előbbieket, hanem önként és örömmel ezért a díszes s a kor követelményeinek megfelelőleg berendezett kollégiumunkért, amely egymagában elégséges bizonyítékául szolgálhat annak, hogy egyházunk mily fogékonysággal bír a nevelés és oktatás ügye iránt, s mily áldozatokra kész azért. Mert bár hálásan ismerem el, hogy e kollégiumunk felépítéséhez annyi századon át csak vesztünkre törő állam is, most segédkezet nyújtott, tény az, hogy ennek felépítését főleg 1893-ban elhunyt, ez idő szerint legnagyobb jóltevőnk Berde Múzsa fejedelmi hagyományának köszönhetjük, amelyből, habár legnagyobb részben megtérítendőleg is, az építés költségeit fedezni tudtuk. Valóban, aki kolozsvári kollégiumunknak Benczédi Gergely, nyugalmazott tanár afia által csak vázlatosan megírt s az 1900—901. iskolai évi értesítőben kiadott történetét olvasta, tisztelettel kell hogy meghajoljon azon kitartás, buzgóság és áldozatkészség előtt, melyet annak érdekében hitelődeink kifejtettek, s ha e vázlatos történetet idébb-hátrább valaki még jobban kitölti, kiszínezi, azzal egyházunknak az oktatás és nevelés ügye terén mindenkor tanúsított fogékonyságáról, és áldozatkészségéről oly bizonyítványt fog kiállítani, amely kicsiny egyházunknak örök dicsőségére fog szolgálni. Egyházunkban s közelebbről kolozsvári kollégiumunknál az oktatás és nevelés ügyének szolgálatára hívta el zsinati főtanácsunk Méltóságodat is felügyelő-gondnoki állásába, amelybe szerencsés vagyok ünnepélyesen beiktatni. Mivel is tisztelhetnők meg és mivel tüntethetnők ki a mi egyházunknak érdemekben kiváló tagjait egyébbel, minthogy újabb meg újabb tért nyitunk számukra, ahol tehetségeiket egyházunk érdekében is érvényesíthetik. Mert habár a tanítás és nevelés egy tanintézetnél szorosb értelemben a tanítók és tanárok kötelessége, ahoz egy vagy más úton mindnyájan hozzájárúihatunk, annak előmenetelére kisebb nagyobb mértékben mindnyájan közre is kell működnünk. S egyházunkban különösen a felügyelő gondnoki tiszt épen ezért lön szervezve, mégpedig annak legválságosabb korszakában, amelyre már