Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903
IV. Papnevelő intézet. Az ifjú lelkipásztor eszménye. 190H — 4. tanév megnyitása alkalmával tartott beszéde dr. Boros Gyöigy dékánnak. Pályaválasztott ifjú emberekhez szólok, önökhez, akik közűi némelyek vállukra veszik a palástot, még mielőtt a föld egyet fordulna a nap körül. Önökhöz, akik részint gyermekkori vágyukat követve jöttek ide, s önökhez is, akiket a szülői tanács vagy talán az életösztön hozott ide. Ha többen volnának, akik csak azt nézték, hogy a Papnevelő Intézetben nyújtott előnyökkel megkönnyíthetik szülőik gondját, vagy olyanok, akiknek figyelme csak arra terjedt ki, hogy 3—4 év múlva tisztességes lakást, élhető jövedelmet és aránylag elég könnyű hivatalt, de rendkívül független állást fognak kapni, azokat is szívélyesen üdvözlöm Papnevelő Intézetünk küszöbén. A mi vallásunk elvei semmi tekintetben nem kívánnak asketai életet a paptól. Mi nem kívánjuk elszakítni önöket az élettől, sem most, sem a gyakorlati lelkészet megkezdésekor, hanem azt akarjuk, hogy a hitet vigyék be az életbe, s saját életükkel mindenben szolgáljanak mintáúl egy tisztességes magyar családnak. De midőn e helyről ilyen engedményeket teszek és ígérek vallásunk elvei és egyházunk alkotmánya szellemében, ne gondolják, hogy nincsenek ez intézetnek és az unitárius egyháznak határozott követelései önökkel szemben. Vannak és nem is jelentéktelenek. Megköveteljük először is a szeretetet és tiszteletet a papi pályához. Megköveteljük, hogy a legnagyobb odaadással, sőt önmegtagadással fogjanak a papi hivatalra készüléshez. Bármilyen
