Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903

— 56 —

belső vagy külső ösztön vezette önöket e falak közé, itt már az első perctől kezdve új embernek tekintsék magukat s minden lépésükkel, minden szavukkal s teljes gondolkozásukkal arra igyekezzenek, hogy a papi eszmény ellen ne vétsenek.

Midőn papi eszményt említek, nem gondolok sem többet, sem kevesebbet egy magas műveltségű, tiszta jellemű, nemes érzésű vallásos embernél. De ezeket megkövetelem már azon tisztéit moral nevében is, amelyre az unitárius vallás építtetett. Megkövetelem, hogy az, aki unitárius pap akar lenni, érlelje meggyőződéssé azt a főelvet, hogy nem morális ember jó unitárius nem lehet. Az unitárius vallás nemcsak a gondolat szabadságát követeli, hanem az érzés szabadságát is, ami azt jelenti, hogy unitárius papnak reserva- tákra építni, vagy azokra támaszkodni semmi körülmények között nem szabad.

Ebből, ifjú barátaim, az következik, hogy az intézet küszöbén alkotott gondolatokat, melyek az élettől jővén az életre céloztak, ki kell bővítniök olyanokkal, amelyeknek alapján, rövid idő alatt azt fogják mondani, hogy nem azért jöttek a papi pályára, mert ez kényelmes megélhetést igér, hanem azért, mert a papi pálya, a nélkül, hogy az élettől elvonná, olyan szellemi és erkölcsi eszmekörbe juttatja, a mely önmagában véve megérdemli, hogy az ember teljes erejét, szivének minden érzelmét, lényének minden tehetségét rá irányítsa s ha szükség, érette föl is áldozza.

Hogy még világosabban megértessem mit, kívánunk önöktől ebben az intézetben, azt mondom: tegyenek úgy, a hogy Jézus tett, mielőtt tanítói hivatalához fogott volna: vonúljanak félre a pusztába, ami a mostani fogalmak szerint csak azt jelenti, hogy az intézet falai között és egész tanulói pályájukon foglalkozzanak azzal a tudománnyal, a melyet hirdetniök kell. Mennyivel könnyebb lesz az önök föladata a Jézusénál! Önöket a tanítók és tanítványok serege fogadja. Tanítóik nemcsak mi leszünk, hanem az előttünk élt és munkálkodott mestereknek egész nagy serege. Habár nem is nagyon gazdag, de sok becses könyvvel ellátott könyvtárunk olyan segédeszköz, a melyet csak egy nap sem nélkülözhetnek. Ne is nélkülözzék. A tanítványok serege, vagyis az önök derék gárdája, mint együtt élő, egy célra törekvő, hitben és szeretetben egységes társaság, a papi pályára készülésre oly rendkívüli előny, amit én kiváló nagyra becsülök-