Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903
4 viseli, elhivatását nagyra becsüli. A középiskolák tanárai, ha valamivel fennebb is állottak, de nem birtak a társadalomban azzal a súllyal és tekintéllyel, amelyet el hivatásuknál fogva méltán megérdemeltek volna és amelyet ma senki sem tagad megtolok, s ha csak magok nem teszik rá magokat méltatlanokká, mindenki szívesen elismer. Általában az újabb időben egy irányban sem mutathatunk fel nagyobb fejlődést, biztosabb haladást, mint a nevelés ügye s ezzel az iskolák körül. S tulajdonképpen minden más irányú haladás és fejlődés, ami az ipar és kereskedelem, a földművelés és művészet, a közlekedés és a technika számtalan vívmányai, szóval az általános mívelődés terén ma hazánkban is felmutatható, az iskolákra vihető vissza. Ezekből és ezek által nyertek mindazok lendületet, terjedést és erőt, mint ahogy egy élőfának minden ága gyökereiből szívja táplálékát s növeli lombkoronáját. Mert ily gyökérszálai a haladásnak és fejlődésnek egy nemzet életében #z iskolák. S ha a letűnt ezer év után a második évezredet is biztosítani akarjuk nemzetünk számára, legfőbb gondunkat a kultúrára s ennek alapvető intézményeire? az iskolákra kell fordítanunk. Es a mikor nemzeti életünknek e mindenesetre egyik legszebb jelensége hazafiui örömmel tölti el keblemet, jól esik lelkemnek az a gondolat, hogy egyházunk megalapítása óta mindig eleven tudatával bírt az iskolák fontosságának, az oktatás és nevelés ügyét mindig kiváló figyelmébe részesítve, azoknak érdekében, mondhatni, erején túl is a legnagyobb áldozatokat meghozni mindenkor kész volt. Messze vezetne, ha ennek igazolására egyházunknak a nevelés és oktatás ügye körűi negyedfélszáz éven keresztül kifejtett munkásságát avagy csak nagyjában is felmutatni akarnám. De különösen kolozsvári főiskolánkat, vagy jelen elnevezése szerint kollégiumunkat illetőleg nehány adatot jelen ünnepélyünkből kifolyólag sem hallgathatok el. A mint hazánk történetéből tudva van, az erdélyi fejedelemség megalapításával az egyházi javak 1566-ban szekularizáltatván, Kolozsvárt is a Szt. Domokos szerzet zárdája az Ovárban tanintézeti helyűi a városnak adatott. Miután pedig ugyancsak ez időtájt az egész város lakossága az unitárius vallást fogadta el, e tanintézet is egyházunk tulajdona lett. Annak birtoklási
