Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1903
• 'ft' Felügyelő-gondnoki beiktatás. 1. Gál Jenő felügyelő-gondnok beiktatása alkalmával 1904. febr. 6-án mondott elnöki megnyitó beszéd. Mélyen tisztelt Közönség ! Méltóságos felügyelő-gondnok Úr ! A múlt évben Vargyason tartott zsinati főtanácsunk Méltóságodat egyhangúlag kolozsvári kollégiumunk felügyelő gondnokának választván meg, E. K. Tanácsunk megbízásából nekem jutott a szerencse, hogy e tisztébe ünnepélyesen beiktassam. E célból gyűltünk ma egybe e helyen. Fogadja Méltóságod mindenek előtt legmelegebb üdvözletemet. S legyenek üdvözölve mindnyájan, kik ez iskolai ünnepélyünket megjelenésükkel megtisztelték. Bizonysága ez annak, hogy kollégiumunk s általában a nevelés és oktatás ügye iránt érdekkel viseltetnek. Alig is van ma ennél fontosabb s az egész társadalmat annyira foglalkoztató közügy. Mert igaz ugyan, hogy időszámításunkat jóval megelőzőleg már bölcs Salamon megmondotta, hogy elvész a nép, mely tudomány nélkül való ; de ez az igazság csak korunkban vált ugyszólva, köztudattá. Az iskolának, mint a tudomány csarnokának, az ismeretek közvetítő műhelyeinek becse és jelentősége csak napjainkban lett érdeme szerint méltatva és felkarolva. Egy falusi tanítót — példáéi — még nem régen alig tekintettek többre egy harangozónál s több helyt tényleg az is volt. A színművekben nem egyszer ő képviselte a komikumot. Ma a nemzet legelső napszámosának tartják és sorsát az egész nemzet szivén l* I.
